Futballsztárok okozhatják Infantino vesztét?
Van egy pont, amikor a futball már nem üzletnek, hanem terméknek kezd tűnni. Amikor a világbajnokság nem egy országok, nemzetek és játékosok által megélt közös ünnep, hanem egy olyan vagyonelem, amelyből befektetők részesedést vásárolhatnak. Gianni Infantino pedig ezen a nyáron mintha pontosan ezt a határt lépte volna át.
A FIFA elnöke olyan tervvel állt elő, amely szerint a szervezet kereskedelmi jogait – köztük a jövőbeli világbajnokságokhoz kapcsolódó bevételeket – egy új vállalatba szerveznék, amelynek kisebbségi tulajdonrészét külső befektetőknek értékesítenék. A FIFA Forward Enterprise néven futó elképzelés több milliárd dollárt hozhatott volna, a FIFA pedig minden tagországnak jelentős összeget ígért a támogatásért cserébe.
Papíron ez akár egy zseniális üzleti konstrukció is lehetett volna, a kapitalista rendszer ellenére azonban a futball továbbra sem teljesen a pénzről és a mohóságról szól. Szerencsére.
A világbajnokságot nem a csillogás és a fényűzés miatt szeretjük, a torna nemzeteket hoz össze, és pár hét erejéig minden a labdarúgás körül forog. A futballnak története, emlékezete és érzelmi értéke van. És ezt nem lehet egy mérleg egyik oldalára, a dollármilliárdokat pedig a másikra tenni. Talán éppen ezért robbant ki ekkora botrány Infantino elképzelései miatt.
A tervet végül a FIFA augusztus elején visszavonta, miután az UEFA, több nemzeti szövetség és a futball világának számos szereplője élesen bírálta. De ami igazán érdekes, az már nem maga a meghiúsult üzlet. Hanem az, ami utána történt. A játékosok és korábbi sztárok egy része ugyanis már nem egyszerűen egy rossz ötletet kritizál. Változást követelnek a FIFA vezetésében.
Emmanuel Petit, az Arsenal és a francia válogatott legendája vagy Mikaël Silvestre, a Manchester United korábbi védője is úgy fogalmazott, hogy változásra van szükség, mert szerintük a hatalom elfedi annak felismerését, mi szolgálja valójában a futball érdekeit. Ez azért különösen fontos, mert a labdarúgók eddig sokszor csak a pályán mondták el a véleményüket. Most viszont egyre hangosabban nyilvánosan is kifejezik nemtetszésüket a FIFA működésével kapcsolatban. Infantino körül pedig egyre fogy a levegő, ami akár meg is fojthatja.
A dán szövetség már közölte, hogy elvesztette bizalmát a FIFA elnökében, és a 2027-es elnökválasztáson nem támogatja őt. Hat északi ország – Svédország, Norvégia, Finnország, Dánia, Izland és a Feröer-szigetek – közös nyilatkozatban jelezte, hogy ugyancsak elvesztette bizalmát, miközben független vizsgálatot követel a FIFA működésével kapcsolatban.
Aleksander Čeferin, az UEFA elnöke pedig már nyíltan arról beszél, hogy Infantinónak távoznia kellene. Persze szó sincs arról, hogy Infantino napjai meg vannak számlálva, és titokban már az utódot keresik. A FIFA-nak 211 tagországa van, és az elnökválasztáson továbbra is hatalmas szerepe lehet azoknak az országoknak, amelyek számára a FIFA támogatási rendszere sokkal fontosabb, mint az európai futball nagyhatalmainak kritikája. Ráadásul több kontinens továbbra is támogatja az elnököt.
Valójában nem az a probléma, hogy a FIFA pénzt akar keresni, a modern sport elképzelhetetlen hatalmas üzleti háttér nélkül. A probléma az, amikor a pénz már nem eszköznek, hanem célnak tűnik. Mert ha egyszer odáig jutunk, hogy a világbajnokság egy részét ugyanúgy lehet megvásárolni, mint egy vállalat részvényeit, akkor érdemes feltenni a kérdést: kié is valójában a futball?
A FIFA szerint az övé. A befektetők szerint talán azoké, akik pénzt tesznek bele. A szurkolók viszont valószínűleg ezt teljesen másképp gondolják. A futball céljának ugyanis továbbra is a szurkolók szórakoztatása lenne a célja, ezért indították el lassan két évszázaddal korábban.
Lehet, hogy a FIFA elnöke túléli ezt a válságot. Az is lehet, hogy újra megválasztják. De egy dolog már biztosan megváltozott, ami korábban elképzelhetetlennek tűnt. Gianni Infantino pozíciója egyáltalán nem megingathatatlan.
