Egynek lenni közülünk

A digitális anyázásnak és apázásnak persze nincs országhatár, ami gátat szabjon, így azután a felvidéki kommentmezőkön is több troll tenyészik, mint aszályos tarlón fűszál. Nem is beszélve az orkokról, illetve az orkok és a trollok kereszteződéséből született doragarokról. Utóbbiakat gyakran alkalmazzák nehéz fizikai munkára, illetve kegyetlen, elit harcosokként vagy csatlósként szolgáltak a gonosz erők szolgálatában a fantasy világ sötét seregében.

Apropó, tudják, miért nevezik trollnak azokat a gyakran álprofilok mögé bújó, interneten lézengő rittereket, akik szándékosan provokálnak másokat? A magyarázat a Brit-szigeteken honos halászati technikából, a „trollingból” ered. A trollingoló halász a csónak után húzza a horgot a csalival, és várja, hogy a halak rákapjanak, éppúgy, mint ahogy az internetes troll várja, hogy ráharapjanak a provokációjára. A skandináv mitológia rosszindulatú, kötekedő lényei, a trollok pedig jól megszemélyesítik a szándékosan provokáló kommenthuszárokat.

Szóval, országhatáron innen és túl dívik a trollkodás, a parttalan, sokszor személyeskedő vita, amely még gőzkieresztésre sem jó. Ellenkezőleg, tovább szítja az indulatokat, és elmélyíti az árkokat. Márpedig aligha kell bizonygatni, hogy az értelmes párbeszéd minden lehetőségét kiölő vita a közbeszéd leromlásán túl is komoly károkat okoz a közösség számára, különösen kisebbségi léthelyzetben.

A kedves olvasó ezen a ponton joggal jegyezheti meg, a diagnózis régóta ismert, de mit lehet ezzel a helyzettel kezdeni? Aligha remélhető ugyanis, hogy varázsütésre a mindenki felé nyitott énjét veszi elő a közösség hangosabbik fele. Vagyis a politikának, ha az egyre csak fokozódó közéleti sárdagasztás ellenére sikeres szeretne lenni, alkalmazkodnia kell, semlegesítve a káros hatásokat. Személyeskedés helyett személyes jelenléttel.

A mai napig élesen megosztott, indulatoktól fűtött felvidéki magyar társadalom megszólítása a pártegyesülés dacára továbbra is nagy kihívás a magyar érdekképviselet számára. A Magyar Szövetség az elmúlt hónapokban a szükségképpen megosztó világnézeti témák helyett igyekezett a közösség gondjaira megoldásokat kereső, pragmatikus arcélt felvázolni. Mindez egy parlamentbe igyekvő kisebbségi érdekképviselet részéről nagyon is helyénvaló szándék, az eredmény azonban meglehetősen féloldalasra sikerült. Valami továbbra is hiányzik, hogy egymásra találjon a magyar párt és a párttól korábban elfordult választók szélesebb tömege.

Az elmúlt időszak választási küzdelmei a tengerentúltól a szűkebb régiónkig azt mutatják, a sikert eredményező politikai kommunikáció gyökeresen átalakult. A győztes pártok rendre sikeresebben hatottak a választók érzelmeire, mint a lemaradó riválisaik. Magyarán nem elég észérvekkel operálni, fel kell lelkesíteni a választókat. A kilúgozott, patikamérlegen kimért üzenetek, ehhez aligha elégségesek. Egy sikerre éhes pártnak a közösséghez tartozást vonzóvá kell tennie, olyan közösen elérendő célt, életérzést kell kínálnia, amely nemcsak felsorakoztatja, de aktivizálja is a választókat.

A felvidéki politikában hosszú évek óta hiánycikk a hit, a remény és a lelkesedés. Ahogy felcsillan a remény akár csak halvány sugara, mint az elmúlt hónapokban is, rögtön lehúzza azt a digitális magyar ugar. A sárdobálás pedig idővel még azokban is kioltja a reményt, akiknek a lelkesedése nélkülözhetetlen, és jó példát jelenthetne mások számára. Márpedig hiába a huszonegyedik század digitális világa, összetartó, sikeres közösséget még mindig csakis csillogó szemekre és közös célokra alapozva lehet építeni.

Ahogy abban sincs semmi új, hogy a politika továbbra is szimpátiaverseny. Az emberek pedig azt szeretik, ha a választott politikusban önmagukra ismerhetnek. Vagy legalábbis olyan, amilyenek ők szeretnének lenni. Közülük való, úgy is fogalmazhatnék, egy közülük. A személyeskedő közbeszéd ellen a leghatásosabb a politikus személyes jelenléte a választók között. Hiába vannak többen jelenleg a fanyalgók, a magyar képviselet sikeréhez megvan a kellő számú választó. Csak éppen el kell hozzájuk jutni: kézfogástól, kézfogásig.