Ne mesterséges, természetes intelligenciát!
Javában tart a szünidő, sokan úgy gondolhatják, hogy ilyenkor nem ildomos oktatási kérdésekkel zaklatni a gyerekeket, a szülőket, a pedagógusokat. Hadd pihenjen mindenki gondtalanul, vagy éppen gyűjtsön erőt a következő tanévre. Az elmúlt tíz hónap eléggé megviselt mindenkit, erről a gyakorló szülők tudnak leginkább mesélni, akik számára nem közömbös a gyermekük majdani sorsa. A megnövekedett terheket sok alapiskolás tanuló csak úgy bírja viselni, ha az egész család, de minimum az egyik szülő beszáll a tanulásba.
A vakáció után azonban új kihívások várnak a gyerekekre. Ezek közt szerepel a sokat emlegetett mesterséges intelligencia használatának kérdése is. Amitől – már magától az ötlettől is – hideglelést kapok. Hogyan képzelik el az oktatási szakértők, hogy egy alapiskolás gyereknek éppen a felépítményre lenne nagyobb szüksége, mint az alapokra? A világ egyre több országában tudatosítják, hogy az internet nyakló nélküli használata nem gazdagítja a gyerekek tudását, a lelki világukat pedig egyenesen rombolja. Az okostelefon használata nem okosabbá teszi őket, hanem összezavarja, mert még nem tudják eldönteni, mi válik a javukra.
A mértéktelen internethasználat viselkedészavarokat, sok esetben lelki traumát okoz. Ezért sok helyütt latolgatják, és néhány országban már be is vezették az internet tilalmát bizonyos korhatár alatt. Az okostelefon iskolai használatának tilalma is félmegoldás, ha az csak az iskola falai közt érvényes, onnan pedig egész nap szabadáré!
A haladárok ugyan azt állítják, hogy nem szabad lemaradni semmiről, és szembe kell nézni a kor kihívásaival. Ez igaz, egy aprósággal kiegészítve: mindent a maga idejében! Hiszen a hét-nyolc, de akár tizennégy éves lurkók még nem felnőttek! Nincs választójoguk, nem vezethetnek járművet, és jogilag a szülők felelnek értük. Miből gondolhatja bárki, hogy oda lehet lökni a nyiladozó elméket a felnőttek tudatát is manipuláló, függőséget okozó virtuális világba, amikor a valódi világot sem ismerik? S ha már a függőség elhatalmasodott, nem is fogják megismerni.
Olvasom a minap, hogy mit terveznek a norvégok. Norvégia az elmúlt évtizedekben élen járt az oktatás digitalizációjában, az aktuális kormány azonban most száműzi a technológiát a tantermekből, a romló tanulmányi mutatók miatt. Hattól tizenhárom éves korig a mesterséges intelligencia bármilyen használatát betiltják, vagyis az általános iskola első és hetedik osztálya között tilos lesz bármilyen AI-használat, míg a 14–16 éves korosztálynak a pedagógus felügyelete mellett engedélyezik a technológia segítségét.
Márpedig a norvégokra a legrosszabb szándékkal sem lehet rásütni, hogy maradiak lennének, és nem haladnak a korral. Csak éppen látják, hová vezet a mesterséges világ, ha felváltjuk vele a természetes világunkat. A skandináv országban a fenti jogalkotás hátraarcot jelent az előző évezredben kezdődött digitalizációs programhoz képest. A norvég tantermekben már a múlt század kilencvenes éveiben általános volt a számítógép használata, 2010-től tabletekkel látták el az iskolákat. Aztán jöttek a problémák: a diákok nem olvastak könyvet, kézírásuk visszafejlődött. Ugye, milyen ismerős? A minimumra csökkent szövegértelmezés, az értelmes beszéd makogássá züllése, és folytathatnánk.
Ehhez képest a szlovák oktatási minisztérium egyik, a szerkesztőségeknek küldött hírlevelében azt írja, hogy „új nemzeti projekt támogatja a mesterséges intelligencia felelősségteljes használatát az iskolákban”. Hogy mitől nemzeti, nem tudom, de a részletes anyagból szinte semmit sem tudtam kibogarászni, hogy az elsősorban anyagi támogatások, fejlesztések, vásárlások stb. tengerében mi vonatkozik magukra a gyerekekre?
Mindössze annyi konkrétumot találtam, hogy „az AI segít a tanulásban”. Nos, igen. Unokáim mesélik, hogyan (11, 13 évesek) puskáznak újabban a gyerekek az AI segítségével, hogyan íratnak fogalmazást a mesterséges aggyal, a sajátjuk helyett. És ez nagy baj, kedves minisztériumi bácsik, nénik. Mert szépen hangzik a „csaknem 3,7 milliós projekt, amit erre szándékozik az oktatási tárca fordítani, de a hivatalnoki döntések előtt nem kéne megkérdezni egy-egy pszihológust, ne adj´ isten etológust (ha egyáltalán tudják, mi fán terem), mitől lesz idegbeteg, műveletlen és érzelmileg kiüresedett a következő nemzedék?
Ezért kéne evidenciaként kezelni, hogy a fejlődő korban lévő gyerekeknél először a természetes intelligenciát kell fejleszteni, s csak utána következhet az a bizonyos csodának tartott mesterséges.
Megjelent a Magyar7 2026/29. számában.
