Dugó Dani a strandon
Létezik egy alapvicc, amikor a mama ráteszi két kisiskolás gyerekének a hátára az iskolatáskát, és szól, induljatok. De mama, a suli csak szeptemberben kezdődik, válaszolnak meglepődve a gyerekek. Nem baj, menjetek lassan...
Létezik ebben a viccben némi fekete humor, keserűség és tehetetlenség is. Az édesanya jobb szeretné már látni a gyerekeit az iskolában, a napköziben, biztonságban, felügyeletben. Ugyanis nem csak forró, hanem hosszú is már ez a nyár. Egyre nehezebb nekik elfoglaltságot találni: megvolt az egyhetes családi közös nyaralás, voltak két hetet a nagyszülőknél, egy hetet sporttáborban, ez utóbbi rögtön a szünidő elején volt, már el is felejtették, hogy volt, többre viszont nem futotta, de most már kifogytak a nyári ötletelésből. Az állandósult nagy forróság miatt ők már nem nyári kulcsos gyerekek, bár akkor meg azért féltettük őket, hogy történik velük valami, esetleg elveszítik a nyakban fityegő lakáskulcsot, illetve ráunva a kintlétre a bandázás egy része a lakásban folytatódik.
Most forr az aszfalt, bandázni vagy focizni nem tudnak odakint egész nap, nem is nagyon akarnak, a játszóterek homokozója és a mászókák is átforrósodtak, egy gyereket se látni ott napközben. Strandra vagy vízpartra nem mehetnek ki egyedül, meg aztán a strand nem egy olcsó mulatság.
Emlékszem, hogy gyerekkoromban Érsekújvárban két strand is működött. Volt az uszoda mögött a városközpontban egy „kisstrand” és volt messzebb a szigetben a mai termálfürdő elődjeként az „öregstrand”. Ez volt az igazi, ahova már nagyobb gyerekként bicajoztunk ki, elég messze volt. Két korona volt a beugró, egész szezonra kabinnal együtt 250 koronát kellett fizetni, amire hárman szoktunk összedobni. Lakat három kulccsal, az volt a mi nyári lakunk. A szezon elejénr kitakarítottuk, lepókhálóztuk a sarkokat, minden évben kifestettük fehérre, és teletüzdeltük plakátokkal. A miénk volt! Esőben többen is bepréselődtünk (akkor még néha esett is a nyáron), vendégeket is fogadtunk felhúzott lábakkal, hogy elférjünk. Jó időben úsztunk, lubickoltunk és gumimatracoztunk a hatalmas medencében, amelyet a Nyitra vize táplált kicsit megszűrve, hogy a nagyobb halak ne ússzanak be.
A medencét a Vág partjáról odaszállított homok övezte, enyhe tengerparti hangulatot kölcsönözve a strandnak. A vizet a nyár folyamán csak egyszer engedték le, amikor már túl sok volt benne az ebihal. Két-három napig is eltartott a víz cseréje, a medence tisztítása és felengedése a közeli Nyitra vizéből.
Ma már az első nap betiltanák a fürdést az ilyen medencében, de akkor még egy ideig az öreg ágban is lehetett fürdeni, csónakázni. Azóta ezt benőtte minden, főleg az iszap. Volt ebben romantika! Diákkori barátságok, első szerelmek, hosszú beszélgetések, sorbanállás az egyetlen büfénél, ahol mindent lehetett kapni, és egykoron a nagyapám volt ott a büfés. Egyszer egy évben, amikor velencei éjszakát rendeztek a strandon, a nagyanyám és apám is beállt neki segíteni a kiszolgálásba. És az a sok sportolás: fogadásos vagy csak sima ping pong meccsek a két facsarnokban a kabinok között, foci a homokban és a kispályán, izgalmas röplabda meccsek az este közeledtével a strand felső részen, amikor kannákkal előbb gondosan fellocsoltuk a pályát, felgereblyéztük a vizes homokot, kihúztuk a pályacsíkokat.
Micsoda boldogság volt, amikor a nagy öregek szóltak, hogy gyere gyerek, már ne csak locsoljak és csíkozzak, hanem álljak be játszani is, aztán minden nap...
A pálya mellett a töltésen a hazatérő strandolók közül sokan ottmaradtak és szurkoltak. Micsoda boldogság volt! Aztán este 7 óra előtt Procházka bácsi, a strandgondnok a farkaskutyájával végigjárta az öregstrand minden zugát, és hangosan sípolva zárórát hirdetett. A mai termálfürdő biztos sokkal több mindent tud, sokkal több lehetőség nyílik szórakozásra, de azt a romantikus egykori hangulatot nem tudja pótolni egy óriáscsúszda, egy látványelem se. Árban se tudja felvenni a versenyt az egykori öregstranddal... Persze, ebben a wellnes-korban ennek talán így kell lennie.
Kérdeztem a minap a 14 éves budapesti kisunokámat, hogy hova jár a nagyvárosban a barátaival. A klimatizált bevásárlóközpontokban találják meg a felüdülést, felváltva ezekben kóvályognak nézelődnek, kirakatoznak. Aztán odafigyelve egyszer tényleg tapasztaltam, milyen sok a nyáron ezeken a helyeken az iskoláskorú fiatal - modernkori grundok, a meleg lakásokban nem tudnak magukkal mit kezdeni.
Amikor kisebb volt Dani, az egyik kedvenc közös esti mesénk a Dugó Dani a strandon volt... Aztán a lányoknak is ezt meséltem. Ők vajon mit fognak majd az unokáknak mesélni? Dugó Dani a plázában?
