Meg kell tudnunk bocsátani mindenkinek és szeretni egymást. Erre tanít bennünket ő is, akire éppen most várunk.
Mit üzen a könyv ma?
Ahogy a magyar humor nagy utat járt be Sas Józsefig, úgy a szlovák parlamentarizmus is eljutott a Mikroszkóp Színpadig.
Az a legnagyobb gond a felvidéki magyar politizálással, hogy amikor fontos döntés előtt áll, elkanyarodik az emberektől.
Moldova válságos időket kénytelen átélni.
Van, aki a kocsmában is üveges vagy dobozos sört iszik, van, aki a csapolt sörre esküszik.
Magyarország elmarasztalásával Brüsszel precedenst teremtene a többi tagállam (főleg a legkisebbek) megleckéztetésére.
Van, aki segíteni akar, és van, aki olajat önt a tűzre.
Annak, hogy a világ hogyan reagált a háború lehetséges eszkalálódására, amelyet ez a helyzet, ha rövid ideig is, de magában hordozott, számos tanulsága lehet.
Ki ne ismerné a kijelentést: Nekem semmi bajom a magyarokkal, de…
Szlovákia pedig itt lóg, leszakadva a brezsnyevi birodalom köldökzsinórjáról, a Soros-birodalom gatyamadzagján lógva, csecsemőöntudattal, keresve az új és új igazodási pontokat.
Javában folynak az ötletelések az energiatakarékossággal kapcsolatban. A legfelsőbb szinttől a legalsóig.
Felrúgta rendesen az európai futballnaptárt a téli tornarendezés.
Továbbra sincs béke Szerbia és Koszovó között.
Mert ezeknek a szörnyetegeknek semmi sem drága, főleg a más szabadsága és élete.
Egyszeri-kétszeri könyöradomány.
Marad számunkra a „magunkban bíztunk eleitől fogva” korparancsa.
A liberális sajtó esete a szlovák elnökkel.
A magyar egység meghozta az eredményét, míg a szlovák szavazatok jobban megoszlottak, jobb- és baloldalon egyaránt.
Azt mondogatják, hogy a puding próbája az evés. A felvidéki pártegyesülés próbája pedig az önkormányzati választások voltak.