Az összetartozás érzése a rideg politikai érdekeket messze felülmúlja a lengyelek és a magyarok között.
Mit válaszoljanak a legkíváncsibb közönségnek a legkomolyabb színpadról, a katedráról?
Hogy van-e a történelemnek jó oldala, én nem tudom. Nézőpont kérdése.
Az Európai Tanács elnöke, Charles Michel azt találta ki, hogy ki kellene már zárni Oroszországot az ENSZ Biztonsági Tanácsából, hiszen mégiscsak „támadó háborút” visel Ukrajnával szemben.
Kártyavárként omolhatnak össze a családi költségvetések.
Milyen furcsa, hogy a jelenben történő dolgoknak a legtöbbször alig tulajdonítunk jelentőséget, olyan természetesnek vesszük azokat.
Fejvesztve menekülnénk mi is, ha tehetnénk. Mert a bizonytalanságnál nincs rosszabb.
Kazinczy Ferenc is megirigyelné a legújabb nyelvújítási szóösszetételünket: éhenfagyunk!
Szenvedjünk egy kicsit, mondja a dúsgazdag Guy Verhofstadt elvtárs, a brüsszeli fogtündér. Kiért is? Miért is?
A szlovákiai polgárok ezen a télen talán még nem fagynak meg, legfeljebb lefogynak és olcsóbb gyógyszert lapátolnak magukba.
Zuzanák és Kolomanok vannak és talán lesznek is részünkről a szavazólapokon, ezt nem voltunk képesek megakadályozni, talán nem is akartuk.
Ez lenne az új alternatíva, amely átvenné az ország irányítását?
Mintha Brezsnyevet, Andropovot vagy Csernyenkót hallaná az ember a strasbourgi pulpitusnál.
A cselekvőképesség bajban mutatkozik meg, nekünk pedig már a koronavírus-járványkor rá kellett döbbenünk a valóságra.
Bármilyen összetételű is a kormány, egy idő után bebizonyosodik, alkalmatlan az ország irányítására.
Megbolondult ez a világ, lassan a feje tetejére áll minden, és nem kell ahhoz sokkoló, hogy padlót fogjon a felkészületlen ember.
Mi bebizonyítottuk, hogy megfogyva bár, de képesek vagyunk megmaradni a kisebbségi létben is.
Mintha valami hasonlót megértünk volna 1989 előtt tájainkon.
Egyébként nehezen megítélhető, ki hoz nagyobb áldozatot: az, aki a kormányban akar maradni ebben a válságos időben, vagy az, aki menekül onnan.
Sulík neve hallatán például Matovič ugyanúgy összevonja szemöldökét, mint annak idején Ruzsa Sándor, a betyár tette.