Férfiak nélkül nem lesznek családok
Égszakadás, földindulás
A magyar-morva határvidék varázszugai
S az ember elkezd gondolkodni. Jutnak eszébe különös egybeesések.
Bratyizva hemzsegnek az oroszok és ukránok együtt a vízben. Megbékélés a magyar vízben.
Az ember szinte várja, hogy Robert Kaliňák mikor fog most is ellentámadásba lendülni, mint ahogy azt tette Malina Hedvig esetében, amikor önveréssel vádolta meg az összevert, és azóta Magyarországra menekült egykori nyitrai diáklányt.
Olyan lesz, mint egy nagy tölcsér, amelybe beleszorul a sok autó, mert Pozsony van eldugulva. Mintha a bősi erőmű nem lenne elég, most zajlik az Aranykert elleni második roham.
Simon Zsolt, a párt-cserbenhagyás felvidéki magyar nagymestere soha nem volt még semmilyen párt első számú politikusa.
Sokan magyarázkodás nélkül értjük, tudjuk, megfér az emberben az igazi és a fogadott/objektíve neki kijelölt országa.
A se veled, se nélküled csiki‑csuki állapotát rágjuk, de a torkunkon akad. Amit szeretnénk, nem megy, amit akarnak, nem szeretjük.
Kíváncsi vagyok, mikor fognak a politikusok beleszólni például abba, hogyan kell egy vakbélműtétet végrehajtani. Mert hát az is „csak” egy szakmai kérdés.