Borisz, a komisz
Nem tudni, megtért-e már Szlovákiába, vagy egyáltalán megtért-e Boris Kollár, a szlovák parlament elnöke. Ugyanis hálaadó zarándokúton vett részt Vatikánban egy szépszámú szlovák csoporttal, amely ily módon fejezte ki háláját a pápának a tavaly nyári szlovákiai látogatásáért.
A házelnök személyét illetően valószínűleg kissé tájékozatlan vagy inkább elnéző Ferenc pápa különleges közös audiencián fogadta a parlament elnökét a VI. Pál pápa aulában, ahol Kollárnak esetleg alkalma volt a szentatya fülébe súgni a szégyenszemre immár ötödik alkalommal megválasztott magyar miniszterelnök Szlovákiát célba vevő és felháborító felparcellázási tervét, amelyet nem olyan régen kürtölt nagyvilággá. Megbízható információit állítólag valamelyik gyermeke édesanyjától szerezte a násztalan ágyban. Pedig az egyház nem nézi jó szemmel a mellébeszélő, nagyokat hazudozó politikusokat.
A szoknyapecér tehát zarándokútra tért, de hogy megtért-e, azt senki se tudja! Hogy nem szakadt rá az ég útközben!
Nem tudni azt sem, hogy Kollár ugyanúgy, autóbusszal utazott-e a Vatikánba, mint a többi szlovákiai zarándokló, viszont, ha igen, és vele tartott a nagycsaládja is, akkor bizonyára különbuszt rendelhetett a Család vagyunk párt elnöke, hogy kényelmesen utazzanak együtt a hosszú úton a 10 asszonnyal és 11 gyerekkel, tudjanak esetleg nyugodtan imádkozni is.
A zarándoklat ugyanis egy sajátos, aktív meditációs gyakorlat, amelynek során nem csak a szenthelyű úticélhoz való megérkezés lényeges, hanem magán a testet és lelket egyaránt erősítő utazáson is komoly hangsúly van. Csendet, elmélyültséget és erős önuralmat igényel. A zarándoklat egy tudatos lelki gyakorlat, így a résztvevők aktív figyelme nemcsak az utazásban, hanem a tisztulás – önmegismerés – belső csend terén is megnyilvánul.
Nos, az ember kíváncsi lenne, hogy ez a tisztulási folyamat mennyire, milyen módon ment végbe a szlovák házelnök lelkivilágában.
Mennyire került közelebb Boriszunk a zarándokúton Istenhez, és hívőként mennyire volt képes eltávolodni eddigi nem éppen bűntelen életétől.
A család szentsége számára viszont már egy elérhetetlen utópia, hiszen tíz asszonyt egy fedél alá és egy kötelékbe terelni még talán Tanzániában vagy Kenyában is komoly gondot jelent, ahol pedig 45 más országgal együtt engedélyezett a többnejűség (poligámia). A szlovák nemzet már eddig is „büszke” lehetett nagyétvágyú házelnökére, akinek esze ágában sincs a házasságkötés, egy rövid ideig tartó kivétellel ez alól eddig mentesült is.
Viszont jó kérdés, hogy a szentatya mindezzel tisztában volt-e? Ő a családról a következőket vallja: "Ne feledjétek: ha a család együtt imádkozik, akkor együtt is marad. Így ismerjük meg Istent, így növünk hithű férfiakká és nőkké, így érezzük, hogy Isten nagy családjához, az egyházhoz tartozunk. A családban tanuljuk meg, hogyan szeressünk, hogyan bocsássunk meg, hogyan legyünk nagylelkűek és nyitottak, ne pedig zárkózottak és önzők. Ezért játszanak oly fontos szerepet a családok Isten egyházra irányuló tervében!”
A zarándoklat után állítólag nem „ugyanaz az ember” fog visszatérni, mint aki útnak indult. Kíváncsiak vagyunk, hogy ez milyen mértékben fog megmutatkozni Boris Kollár erkölcsi és politikai értékváltozásaiban.
