A virágnak örültünk, a csokit is megettük, és közben meghallgathattunk megannyi nőnapi beszélgetést a nők helyzetéről.
Az ideológiai testvérek most Pozsonyban tovább fűzhették a kapcsolatokat, amelynek egyik áldozata a V4-ek együttműködése lehet.
Ennyi demokrata egy rakáson! Azt hihetnénk, Szlovákia hamarosan meg lesz mentve.
Mitévő legyen ebben a helyzetben szegény Simon Zsolt?
Párját ritkító a szlovák kormány, vérprofi itt mindenki, de elsősorban a kormányfő az - ezerarcú és univerzális.
Most már csak az a kérdés, mikor és hova „költözik“ a Wall Street?
A vállalatoknak és a fogyasztóknak egyaránt.
A tisztánlátást azonban hiába próbálják elhomályosítani és elmismásolni az európai politikusok, amikor fűt-fát igérgetnek az ukránoknak.
Még el se foglalta elnöki hivatalát Pavel, de máris kifejezte testvérnemzeti aggodalmát Szlovákia jövőjét illetően.
Fejet hajtok és azt remélem, egyszer a tükörbe nézve rájönnek, hogy álarc nélkül is mekkora szuperhősök.
A Bizottság szereti a kisebbségeket, különösen, ha a deviancia valamelyik kategóriájába esnek.
Kevéssé hihető, hogy Káčer egy magányos provokátor, inkább valamilyen küldetést teljesítő szlovák politikus!
Az elkapkodott brüsszeli szankcióknak köszönhetően nagyon hosszúra fog nyúlni az idei böjt.
Késői ébredés.
Ahogy a hollywoodi filmek végén láthatjuk: The End. Vége. Már nem elég egy százas, menni kell.
Csehszlovákia fölött ismét felragyog a közös nap. Igaz, már nem a kommunista, „csak” a neobolsevik és újliberális.
Megmondom őszintén, ez a korszakos államférfi, mint oly sokszor 2020 óta, ismét megörvendeztetett.
A szlovák politika fegyvere visszaüt.
A régit valahogy átmenteni az új viszonyok közé.
Nem csoda, hogy Káčert hallgatva mostanság gyakran ötlik fel bennem ifjúkorom huncut vicceinek főszereplője.