Nagyjából két éve kezdtek el először a politikai színfalak mögött suttogni Dzurinda visszatéréséről.
A kormány megbukott, de a nép úgy döntött, nem fog pelenkát cserélni a maga alá csinált államon.
Fehérbe öltözött tájra ébredt a Csallóköz! Ez már önmagában ritka, becses jelenségnek számít a globális felmelegedés korában.
Állítólag a házi tücsök többféle kiszerelésben is kapható lesz az EU-ban.
Amikor Simonék kimaradtak a nagy felvidéki buliból, a magyar pártok egyesüléséből, kapkodni kezdték a fejüket.
Ukrajna visszakéri Grúziától azokat a légvédelmi rakétákat, amelyet még 2008-ban az ukránoktól vásárolt meg.
Az új párt középutas politikát követne, amely inkább a szociális témákra fókuszálna.
A zűrzavaros szlovák politikai életben újra elkezdtek rajzolódni az erővonalak, kezdetét vette a számháború.
Kis pénz, kis foci, mondhatnánk. Kis ország, kisstílű ellenzéki sajtó.
Heger egyetlen esélye.
A Zelenszkij-imádat mellett legalább annyira megdöbbentő az a rajongás, amely a másik oldalon Vlagyimir Putyint körülveszi.
A párton belül is rendre kiütköztek a koalíción belüli konfliktusok. Ez egyértelműen Matovič és Heger hibája.
Ha baloldali, ellenzéki kurátorok hemzsegnének az egyetemek élén, azzal semmi gond nem lenne.
Fel tehát a táncparkettra, felvidéki magyar!
Marad az előrehozott választás lehetősége, ám itt sem kizárt a patthelyzet, hiszen az OĽaNo és az SaS nélkül nincs meg a választási időszak lerövidítéséhez szükséges alkotmányos többség.
A világ még inkább embertelen lehet?
Leltározunk. Mérlegre tesszük 2022-tőt és titkon valami sokkal jobbat remélünk 2023-tól.
Még van elegendő tartalékunk, tehát ha minden igaz, még van miből gazdálkodnunk. De mi lesz jövőre, és azután?
Meg kell tudnunk bocsátani mindenkinek és szeretni egymást. Erre tanít bennünket ő is, akire éppen most várunk.
Mit üzen a könyv ma?