Ki teszi tisztába Szlovákiát?
A kormány megbukott, de a nép úgy döntött, a bukott kabinet tegye tisztába saját magát, ő mint ezerfejű cézár, köszöni szépen, de nem fog pelenkát cserélni a maga alá csinált államon. Ezt hívják közvetett demokráciának, amit módfelett magáénak érez a szlovák társadalom.
Ebben az ezeréves méhecskétől kerek 1970 évre parkoló, jobb sorsra érdemes nemzetállamban a nagybecsű lakosság sokkal inkább érzi magát otthon a gondozott, semmint a gondozó szerepében.
A Szlovákia ülepén lévő szaros pelenkát ő ugyan le nem húzza, de állam bácsi tenyeréből szívesen eszik.
Némi karikírozással így summázhatnánk a szlovákiai népszavazások dicstelen sorát, amelybe a múlt szombati is oly puhán simul bele, mint a kezdeményező Smer-SD a szlovák politikai osztályba a magukat felkenő demokratákon innen és túl.
Megengedőbben fogalmazva egy nehezen megfogalmazható jogi aktust – a ciklus lerövidítését elősegítő alkotmánymódosítás lehetőségét – népszavazási kérdésként tálalni az álmoskönyvek szerint nem sok jót ígér. Még ott sem, ahol nem három évtizede gondozzák a demokrácia gyepét, sarló híján helyenként kalapáccsal.
Innen nézve a mintegy 4,4 millió szavazóképes állami gondozottból megjelenő közel 1,2 millió igenlő népszavazó akár még szép marketingteljesítménynek is tűnhet Robert Fico és a körülötte sündörgők részéről.
Ha már álmoskönyv, megbízott gondozóink, úgy is, mint az ügyvezető kormány pártjainak kitűnőségei, előre megjósolható nyilatkozataikkal ostromolták a tömegdemokráciában egyre inkább átjáróházzá való közéleti Parnasszust. Személyes kedvencem a nagyító alatt alig látszó pártot terelgető Veronika Remišová megfejtése a szombati referendumról, miszerint az szégyenteljes kudarca a kezdeményezőknek, miközben Szlovákiának az előrehozott választások helyett nyugalomra és a problémák értelmes megoldására volna szüksége.
A mondat, ha a közélet eltömegesedő Parnasszusán az őszinte szembenézés a zérusnál nagyobb számban fordulna elő, így is hangozhatott volna: igaz, hogy Szlovákia a kormányzásunk balfogásai miatt maga alá csinált, de még mindig jobb szaros pelenkával kormánypártinak lenni, mint pőre fenékkel ellenzékinek.
Legyünk igazságosak, a nagyító alatt még éppen látszó koalíciós bomlástermékek sietve adnának még maguknak kilenc hónapot, ha már a Smer vaktölténnyel a tárban tesztelte a minden kétséget kizáróan elsöprő kormányváltó hangulatot.
Az egyszerűbbnél egyszerűbb emberek mozgalma, ahol Matovič lassan már magával sem lesz köszönőviszonyban, végre kart karba téve menetel Sulík pártjával, amely a kormányból való kiugrás öntökönlövéséből próbál lábadozni, már ha egy pártnak a méhcsaládokhoz hasonlóan valóban vannak heréi a parlamenti mamelukokon túl szervi valójukban is. Még jó, hogy a harmadik bomlástermék családfejének igazoltan van vér a pucájában, és fölényes közvetlenséggel nevezi elmegyógyintézetnek a kormánypárti padsorok hímtagjainak általa is belakott világát. Mindannyiunk kétségekkel megalapozott reményére ők hárman garantálják a parlamenti ciklus lerövidítéséhez szükséges alkotmánymódosítás elfogadását.
Igaz, előtte még kőbe, de legalábbis alkotmányba vésnék a jelenleg hatályos választási rendszert, mint a szlovák demokrácia kikezdhetetlen origóját. Sziklaszilárdan meg vagyunk győződve, hogy az alkotmányos többségtől az önmaga alá csináló kormányig vezető marketingpolitika nagymestere, Igor Matovič korábban hasonlóan őszintén vetette fel a déli szomszédunkban népszerűséget hozó családpolitika meghonosítását, mint amilyen felindulással ment neki az "orbánizmust bebetonozó" magyar választási rendszernek, amely a ficóizmus nehéz levegőjének ágyazna meg Szlovákiában. Ha valamit szeretünk Igor Matovičban, akkor az a közismert szerénységén túl a következetesség.
Őszintén szólva ezt a még az első egyszerű embertől is szokatlan vargabetűt látva, nem lennénk Matovič magyarjainak helyében, akik a kognitív disszonancia redundanciájával vívnak egyre elkeseredettebb küzdelmet.
Vagyis a korábbi végzetesen rossznak bizonyult döntésüket, miszerint a szlovák politika méretes krumpliorrot viselő bohóca mellé szegődtek kisinasnak, még mindig inkább igazolni próbálják – legalább maguk előtt. Mert az ember már csak ilyen, a korábban meghozott rossz döntését rendszerint képtelen felülbírálni – már persze, ha a szociálpszichológia jeles képviselőinek ebben igaza van.
Kilépve Matovič vargabetűjéből, nyomatékosan rögzítsük, Fico árnyéka meg a bukott koalíció által belengetett előrehozott választás, megtetézve a jól kiszámítható társadalmi apátiával elég volt ahhoz, hogy a kormányt egyre nagyobb számban a pokolba kívánó szlovákiai választók mindössze 27,3 százaléka járuljon urnákhoz.
Vagyis a múlt szombati népszavazás kudarca után a kormányozni képtelen bukott koalíción múlik, hogy alkotmánymódosítással lerövidítse önmaga vegetációs időszakát.
A jegyzet a Magyar7 2023/4. számában megjelent írás szerkesztett változata.
