A szlovák politikusok testbeszéde
Ha egy politikus szavainak némileg ellentmondanak a gesztusai, testtartása vagy a mimikája, hajlamosak vagyunk ösztönösen ezeknek a testbeszédhez köthető jeleknek hinni. Rodolfo, a nagy bűvész szokta volt mondani: vigyázat, csalok! De neki nem akarták elhinni az emberek, élvezték az átverést.
Ilyen jel lehet például a felemelt vagy összehúzott szemöldök, a hamis mosoly, a hangos beszéd, vagy a túl lágy, behízelgő hangszín, a tekintélyt parancsoló mozdulatok, a túl heves vagy a túl visszafogott gesztikulálás, de még a politikus nézése és a járása is.
Nézzünk konkrét példákat! Vladimír Mečiar és Robert Fico „úthenger típusú” politikusok, a múlt és a közelmúlt meghatározó szlovák személyiségei. Az utóbbiból lehet akár még „jövőkép” is. Amilyen a nép, olyan a vezére. A nyáj erőskezű, meggyőző erejű „bacsát” követel, érdemel. Ennek rendelték alá testbeszédüket is.
Az országalapító Vladimírnak könnyebb volt a dolga, betyárosan összevont szemöldöke, fenyegető tekintete sok embert megvezetett.
Minden egyes mozdulata erőt sugárzott. Vakon követték az erősnek tűnő vezért. Az idő múlásával, és persze az európai divatnak megfelelően „rokonlelkének”, Robert Ficónak már trükkösebbnek kellett lennie. Első uralkodása alatt – elődjéhez hasonlóan – még ő is naponta „leugatta” az újságírók fejét, de legalább már nem ütött, mint elődje. Később már jobban vigyázott, olykor igyekezett humoros is lenni, hangereje viszont erős maradt, járása ma is határozott, magabiztos, vitát nem tűrő jellemre utal. Nézése szúrós és vészjósló. Egy ideig úgy tűnt, hogy zavaros ügyei miatt fogytán a metakommunikációs ereje, de magához tért, és megint a csúcsra tör. Megfigyelhető volt Mečiarnál és Ficónál is, hogy soha nem vonták össze maguk előtt a karjukat, mert aki ilyet csinál, az fél és gyenge.
Mikuláš Dzurinda és Igor Matovič, a sunyi, ravasz rókák: a hosszabb és rövidebb ideig hivatalban lévő miniszterelnökök.
Lényeges, közös viselkedéselemük a szuggesztió. Az elsőnél kifinomultabb, a másodiknál pimaszabb formában. Meggyőző tekintetükkel, nem túlzott, de ellentmondást nem igen tűrő gesztusaikkal ejtették rabul a választókat. Dzurinda volt nehezebben kiismerhető, Matovič kormányfőként sem csomagolta be túlságosan a véleményét, erre rá is fizetett. A cinkos mosolya buktatta le mindkettőt, tekintetük alapján nem tűntek egyenes gerincű embereknek. Nem hinnénk, hogy létezik számukra visszaút a hatalomba!
Eduard Heger bizonytalansága, bátortalan tekintete, félénk magatartása nem hat meggyőző erővel.
Talán még a kormányülésekre is golyóálló mellényben jár, Ukrajnába először abban se mert. Hangját sem igen merte felemelni, finomkodó tánclépésekkel sodródott az árral, az eléje tornyosuló politikai akadályokra általában semmitmondóan reagált. Érezhető minden óvatos, kimért mozdulatán, hogy számára a miniszterelnökség voltaképp nyűg.
Richard Sulík, az „okostojás”, erős egója lerí minden mozdulatáról, az arckifejezése következetes, hideg, szemrebbenés nélkül buktat meg kormányokat, aztán kezeit mosva másra hárítja a felelősséget. Arca rezzenéstelen, mintha mi sem történt volna, amikor kirúgta saját kormánya alól a sámlit.
Boris Kollár és Peter Pellegrini a nagy szlovák macsók!
Kollár ezt elsősorban gazdag, eseménydús múltjával érdemelte ki, Pellegrini pedig ránézésre tűnhet olyannak. Kollár gesztikulálva mindent megmagyaráz, csak azt nem, amit kellene egy házelnöknek. Erényt kovácsolt abból, amiből nem lehet. Család vagyunk (Sme rodina), de hogy ekkora? Jól láthatóan leplezni szeretné tovaszálló évei számát, fiatalosan mozog, mozdulatai lendületesek, egyre ritkuló hajfürtjeit igyekszik kordában tartani, színt adni nekik. Visszavonulóban a nagy szlovák macsó!
Ellentétben Pellegrinivel, aki rendületlenül tör előre.
Erről árulkodik testbeszéde is, erőt sugároz, a mikrofon mögül bizakodóan tekint a jövőbe, van rá oka, régóta pártja a legnépszerűbb.
De azért riszálnia kell magát a szóba jöhető koalíciós partnerek előtt. Talán az esik csak a nehezére, hogy leplezze, ő egy Fico-klón. Pedig nem titok, hogy honnan érkezett, akármilyen erős is a Hangja (Hlas).
Végzetes hiba Zuzana Čaputová köztársasági elnököt a végére hagyni, de most ez így jött ki!
Nőiessége az elszánt hadviselés álcája, mosolya és bája mögött hamis békevágy, gyűlölet és kíméletlenség lakozik. A Vatikánban ájtatos manó (imádkozó sáska) álarcot ölt, Ukrajnában oroszvér-szívó piócamaszkot.
Ahogy a megrendelők kérik. Tekintetével állandóan Brüsszelt és Washingtont fürkészi, onnan lesi az útmutatást, jól láthatóan, érezhetően hozzájuk igazítja minden lépését, talán még a félrelépéseit is.
Megjelent a Magyar7 hetilap 5. számában.
