Miért ártalmas a felvidéki magyarság számára a szlovákiai kultúrharc?
Ismét vitáktól és veszekedésektől hangos a szlovák parlament. Ezúttal az OĽaNO háza táján esett meg az a furcsaság, amely kihatott az egész koalícióra, és bizonyos értelemben a felvidéki magyarság is érintett.
Azt már megszokhattuk, hogy folyamatosan kormányválság van. A szappanoperák szerelmesei most egy egészen új epizódot láthatnak a koalíciós családon belül. Történt ugyanis, hogy Gyimesi György, az OĽANO parlamenti képviselője egy korábbi ĽSNS-es képviselővel együtt egy olyan törvényjavaslatot nyújtott be, amely megtiltaná a különféle szexuális orientációjú közösségek szimbólumainak kifüggesztését. Remek. Adott egy kisebbségi politikus, aki más kisebbségi szimbólumot tiltana be, ráadásul olyan ellenzéki képviselővel, aki mellesleg a Kotleba-féle szélsőséges párt listáján jutott a parlamentbe. A koalíciós pártok felháborodásáról ne is beszéljünk. Ugye, milyen összetett ügyről van szó? Nézzük sorjában!
Már eleve fura, miért nyújt be törvényjavaslatot egy kormánypárti, ráadásul kisebbségi politikus olyan ellenzéki képviselővel együtt, aki szélsőséges nézeteket vall? Nos, ha megfigyeljük az elmúlt hét történéseit, akkor érzékelhető egyfajta közeledés néhány volt ĽSNS-es képviselő és Igor Matovič között. Az OĽaNO vezére mindenképpen azt szerette volna, ha a szociális csomagot minél többen támogatják, ezért kereste a kapcsolatot az ĽSNS listáján bejutó Marián Kuffa és Tomáš Taraba képviselőkkel. Gyimesi Györgyről pedig köztudott, hogy jó kapcsolatot ápol Igor Matovičcsal, ezért nagyon valószínű, hogy rajta keresztül akart olyan gesztust tenni, amely a szélsőséges tábornak is tetszik.
A törvényjavaslat nem tetszik a koalíciós partnereknek, de Eduard Hegernek sem. A kormányfő hiába kérte meg Gyimesi Györgyöt, hogy vonja vissza a törvényjavaslatot, nem hajlandó megtenni. Jól látható, neki nem Heger, hanem Matovič parancsol, aki mellesleg mellette áll ebben az ügyben. Az SaS, de a Za ľudí képviselőinek sem tetszik Gyimesi György partizánkodása. Jelezték is, hogy a törvényjavaslatot megvétózzák. Azt is kijelentették, mélységesen elhatárolódnak a hasonló ügyektől.
Gyimesi György magánakciója nemcsak a kormánykoalíción belül okozott problémát, de felvidéki magyar szempontból is érdekes a történet. Nem kell azonosulni az LMBTQ közösséggel, netán nyíltan támogatni őket, de azt érdemes megfontolni, hogy Szlovákiában bármilyen kisebbségi témát kultúrharccá alakítani nem éppen a legszerencsésebb. Főleg úgy, hogy a felvidéki magyarok sérelmeit kevés szlovák érti meg. Gyimesi György tehát egy nagyon forró témába nyúlt bele, amelyre jött is az éles reakció Ivan Korčok külügyminisztertől, hogy legközelebb a székely zászlóval is megtörténhet hasonló dolog.
Ebből a megközelítésből adódik a kérdés: mégis, mit érünk ezzel, felvidéki magyarként, ha nem lesz kinn a szivárványos zászló, ahol eddig sem volt? Az lett volna Gyimesitől egy tökös lépés, ha arra biztatja a magyar településeket, hogy bátran tegyék ki a nemzeti zászlókat, és vállalják büszkén az identitásukat. Sokkal nemesebb valami mellett kiállni, mintsem beleszólni más kisebbségek ügyeibe.
