2022. november 29., 10:21

Tízezer tonna segítség

Van, aki segíteni akar, és van, aki olajat önt a tűzre. Ukrajnában járt Novák Katalin. Sokáig találgatták, mit keres ott, miért tartja fontosnak, hogy a nemzet színészével találkozzék.

novák katalin
Fotó: MTI

Majd kiderült a látogatás oka: a magyar elnök nem parádézni ment Kijevbe, tüntetőleg kirakatba tenni a szolidaritást, hanem a Grain from Ukraine (Gabona Ukrajnából) program keretében bejelenteni, Magyarország tízezer tonna gabona szállítását finanszírozza Afrikába 3,5 millió dollár értékben. Hogy az életet mentő élelmiszer oda jusson, ahol szükség van rá, és nem az európai piacokra, ahonnan busás haszonnal vándorol tovább.

A huhogók és a Magyarországot alaptalanul és folyamatosan szidalmazó gazemberek frappáns választ kaptak uszító vádjaikra, akik nem átallották „Magyarország ukrán gyerekek vérén váltja ki az orosz olajat”-féle kijelentésekkel telerondítani az étert.

Tudjuk, Magyarország mikor és hol segít. Leginkább ott és akkor, ahol és amikor baj van. Azt is tudjuk, hogy a melldöngető senkikkel ellentétben Magyarország nem hazudozik és nem ácsingózik a gazdi kegyeiért, hanem valóban békét akar.

Van, aki Zuzanákat tologat át a Kárpátokon, és van, aki adományokkal megrakott kamionokat. És Magyarország ki fogja fizetni az Unió által felajánlott 18 milliárd euró rá eső részét is (187 milliót), csak a brüsszeli szatócsokkal ellentétben nem a „nemzetközi piac” zsebét akarja tömni a kamatokkal. A nemzeti költségvetésből fogja adni, mert mások baján ne nyerészkedjünk, ugyebár.

Magyarország már február 24-e előtt is sokrétű segítséget nyújtott Ukrajnának, többek közt oktatásban, egészségügyi ellátásban, gyerekek nyaraltatásában. Több mint egymillió menekült befogadásában. Kórházat, iskolát épít Afrikában, oda viszi a segítséget, ahol szükség van rá. Pedig itthon is elkelne, ugye, kedves balliberális tüntikék?

De fegyvert nem ad, mert békét akar. Nem szállít önjáró tarackokat, rakétavédelmi rendszert, lejárt szavatosságú tankokat, ellenben Gripenjeivel védi a Baltikum légterét. Köszönömért, vagy még azért sem.

Ugye, kedves Verhofstadt, volt belga miniszterelnök úr? Ugye, kedves kárpátaljai ukrán barátaink, akik köszönetből nemzeti szimbólumainkat döntögetitek a várárokba? Vagy küldöztök minket az Urál mögé. (Mennyire ismerős ez a szlogen számunkra, felvidéki magyarok számára!  Csak nekünk a Duna mögé kéne olykor mennünk.)

Nem tudom, mennyi az a tízezer tonna gabona. Mivel ifjúkoromban elég sok búzás zsákot emelgettem, inkább átszámolom: százezer mázsa. Ha jól emlékszem, egy zsákban 50 kiló volt, hogy az ember dereka, gerince elbírja. Az pedig kétszázezer zsák.

Advent idején szívet melengető érzés tudni, hogy a magyarok ismét adakoznak. És ezt nem is kell tovább ragozni. Mindez önmagáért beszél. Azt a kérdést pedig, hogy az Afrikába, Ázsiába szállított gabona eladásából befolyó haszonból látnak-e valamit az ukránok, vagy azoknak az amerikai mammutcégeknek dagasztja majd a zsebét, akik az ukrán földek egyharmadát birtokolják, inkább föl se tegyük. Inkább imádkozzunk a lelkük üdvösségéért.

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.