Nem a platformok jelentik a plafont a felvidéki politizálásban

Így volt ez a Híd megalakulásakor, amikor sokan arra vegyespártra esküdtek fel, amelyik lemondott az etnikai politizálásról, és már csírájában felesküdött a szlovák-magyar vegyespolitizálásra. Az együttműködés formáját, időkorlátjait szándékosan félreértelmezték: kizárólag szlovák-magyar alapon politizálni, így érni el parlamenti képviseletet is, és nem önálló magyar politizálással, parlamenti képviselettel kialakítani együttműködést az erre hajlandó szlovák politikai erőkkel.

Platformokba bújtatott elődpartokkal jött létre a Szövetség Felvidéken, amely most elérte egyesülésének azt a szintjét, hogy megszabaduljon ezektől, okulva az önkormányzati választások előtti jelöltállításoknál több helyen tapasztalt zűrzavarból. Úgy tűnik, a pártnak a tervezettnél hamarabb és komolyabban kell foglalkoznia a parlamenti választások előkészületeivel, az erre vonatkozó képviselőjelölt-állítással is. A két kisebb platform ez utóbbit valószínűleg fontosabbnak tartja, mint az egységes fellépést.

Folytatódik tehát tovább az elődpártharc arra hivatkozva, hogy legalább a sokszínűséget meg kell őrizni a felvidéki magyar politikában, ha már a pluralizmust nem sikerült. Hogy csak sokszínű lehet egy gyűjtőpárt? A magyarság kárára?

Látjuk, nem lesz könnyű folyamat a platformtalanítás az egyesült pártban, mert elsősorban a Híd, de nem utolsó sorban az Összefogás csak ezekben látja elődpárti jellegének, valamint az egyesülési folyamat egyeztetései során kiharcolt pozícióinak megőrzését. Az egyik platformba bújt elődpárt foggal-körömmel ragaszkodik vegyes jellegének megőrzéséhez, a másik inkább csak az egykoron papíron létező és kárászéletű önállóságához. A két kisebb testvér ezért számításból, platformérdekből összefog a harmadik, erősebbel szemben.

A szombati OT-ülésén történtek jól bizonyítják, hogy a Most-Híd és az Összefogás egymással szövetkezve próbálják meg saját érdekeiket képviselni és ráerőltetni az MKP-ra.

Platform- és egyéni ambíciók szülte érdekképviseletet akarnak az egységes felvidéki magyar érdekképviselet helyett! Nem véletlenül volt 100 százalékos a részvétel az ülésen, hiszen az MKP 35 tagjával szemben a Most-Hídnak és az Összefogásnak együtt szintén 35 tagja van az Országos Tanácsban. Ezért akart Sólymos László, az OT elnöke már a tanácsülésen kicsikarni egy platformmegőrzést célzó döntést: a feltételezett szavazategyenlőség ugyanis azt jelentette volna, hogy nincs meg az akarat a platformok megszüntetésére. Csakhogy erre nem volt felhatalmazása, és az sem biztos, hogy a testület ilyenről egyáltalán szavazhat-e, nem tartozik-e kizárólag kongresszusi hatáskörbe. Ezért vonultak ki az MKP képviselői az ülésről.

A cikk azzal kezdődött, hogy a felvidéki magyar politizálás nem minden esetben és nem megfelelő súllyal támaszkodik a közvéleményre, ebben az esetben az egységes politizálás szükségességére.

Ha már egyesültek a magyar pártjaink, akkor miért kell két-háromfajta véleményt, elképzelést képviselniük? Várható, hogy ugyanezek a véleménykülönbségek nem csak a képviselőjelölésekben, hanem a programalkotásban, az esetleges parlamentbe kerüléskor pedig a más pártokkal való együttműködéseben is vitát válthatnak ki a platformok között. Vagy miért nem nyitnak a platformok létével, nemlétével kapcsolatban egy társadalmi vitát, amelynek során kiderülhet a többség véleménye?

A történésekhez csupán egyetlen észrevétel az érsekújvári tapasztalat alapján: A Szövetség helyi megalakulása óta kiváló összhang és együttműködés alakult ki az MKP és a Híd platformjának képviselői között minden területen.

Az Összefogásnak az alakuláskor nem volt helyi szervezete a városban, csak az egyesülő taggyűlésen képviseltették magukat országos vezetőik. A városban a platformok nem élnek önálló életet, a Szövetség helyi elnöksége hozza meg a politikai, közéleti jellegű döntéseket. Gondolom, máshol is hasonlóan történik…