2022. november 6., 15:38

Čaputová és a NATO

Álmodozik (vagy diktál) a New York Times. Hogy mit írt annak idején a liberális sajtótermékről Márai Sándor, inkább nem idézem, mert rám sütik az antiszemita bélyeget. Pedig tanulságos olvasmány, Márainak nem volt kenyere a hazudozás. Ha ma vetné papírra, amit 1971-ben írt, mehetne a börtönbe.

Caputova Stoltenberg
Fotó: TASR

Nos, ez a sajtótermék (amelyről sosem tudhatja az ember, hogy az egész világot neoliberálissá alakító sötét tervek kikotyogója, diktálója, esetleg mindkettő egyszerre) azt találgatja, ki lehet jövőre a NATO új főtitkára. A jelenlegi, szerény képességű Jens Stoltenberg ugyanis jövő ősszel nyugdíjba – vagy máshová – megy. Ideje hát jó előre elkezdeni a lobbizást, ki legyen az utód. A Who Will Be NATO´sNext Chief? című cikknek ebben a licitjében fordul elő a szlovák elnök, Zuzana Čaputová neve is Chrystia Freeland kanadai pénzügyminiszter, Kaja Kallas észt miniszterelnök, Kolinda Grabar-Kitarović horvát exminiszterelnök és Ben Wallace brit védelmi miniszter mellett. Utóbbit azonnal ki is zárhatjuk, hiszen nadrágot visel (akárcsak a korábban szintén hírbe hozott román elnök, Klaus Johannis).

A cikket ismertető standard.sk portál kommentelői szekciójában azonnal tapsvihar tört ki, hogy Szlovákia megszabadulna jelenlegi elnökétől. Ahelyett, hogy az esélyeket emlegetnénk, lássuk, hogyan került Čaputová a New York Times ötletbörzéjére. Az új woke-premissza szerint az euroatlanti katonai szervezet (és bármilyen szervezet) vezetője csakis nő lehet.

Az USA-ban ma már berepülőpilóta sem lehet fehér férfi, újabban oda is csak nőket toboroznak. Természetesen nem lehet amerikai, csak európai, nehogy kilógjon az a lóláb (amelyről mindenki tudja, hogy ott van a ruha alatt). Aztán (az alapítók szándékával ellentétben) nem lehet konzervatív, csakis liberális. Továbbá nem lehet katona, mert akkor értene a hadtudományokhoz. És hová jutna a világ, ha netán egy kiérdemesült, józan, ne adj’ isten, bölcsességgel is megáldott veterán tábornok vezetné a világ legnagyobb katonai-stratégiai szervezetét, akit nem lehet dróton rángatni? Ja, és az sem árt, ha az illető bármilyen ökörnyál lazaságú szállal kötődik a Soros-birodalomhoz. Lehet, hogy a sorrendet fordítva kellett volna írnom.

Merthogy, írja a Márai által „gettószagúnak” nevezett lap (s itt jön a lényeg): „Állítólag konszenzus van Washingtonban és Brüsszelben (a Gazda és a Bólogató János között – szerk. megj.) abban, hogy a NATO új vezetőjének személye ismert legyen a 2024-es amerikai elnökválasztás előtt.” Vagyis a demokraták szeretnék 2024 előtt dűlőre vinni a dolgot, attól tartva, hogy a leendő elnöknek, esetleg a republikánus Trumpnak (vagy másnak) befolyása lehetne a neoliberális javaslattal/döntéssel szemben.

Ezért a kapkodás most, a washingtoni félidős választások előtt, hiszen a neoliberális-újmarxista demokraták természetesen az uralmuk alatt szeretnék tudni az Észak-atlanti Szövetséget. Ehhez kell kitippelni már most egy olyan személyt, aki könnyen irányítható, elég atlantista ahhoz, hogy folytassa a kardcsörtetést (és támogassa az eredendően védelmi szervezet háborús retorikáját), és a Soros-birodalom gatyamadzagján lóg. És a jelenlegi szlovák elnök (a többi jelölttel egyetemben) megfelelne erre a feladatra. Talán egyetlen komoly hátránya, hogy nem színes bőrű.

„Nincs tudomásunk róla – írja a standard.sk –, hogy Zuzana Čaputovát érdekelné a funkció, ám az (elnöki) megbízatása kezdetétől fogva erős atlantista álláspontot képvisel, és többet hallani róla külföldön, mint bármelyik elődjéről ebben a hivatalban.”

Anélkül, hogy kicsinyítenénk Rudolf Schuster vagy mondjuk Ivan Gasparovič érdemeit, nincs azon semmi csodálkoznivaló, hogy a neoliberális fősodratú sajtó a neoliberális kedvenceket futtatja.

Még akkor is, ha a Friedrich Neumann alapítvány díját, a Szabadság díjat (amelyet a minap vett át Čaputová Majna-Frankfurtban) állítólag „a béke megteremtéséért és a liberális demokráciáért kifejtett erőfeszítésekért” adják a hasonlóan gondolkodók a hasonszőrűeknek. Ismerve Szlovákia háborús retorikáját, a liberális kifejezést még értjük, de mit kezdjünk „a béke megteremtéséért kifejtett erőfeszítéssel”, amikor szeretett elnökünk száját talán még egyszer sem hagyta el a „béke” szó?

Megosztás
Címkék