A magyarországi történész szakma is az egyik leghitelesebb és legkorrektebb történésznek tartja Raffay Ernőt!
A gyors és határozott intézkedés helyett újra sok a bizonytalansági tényező.
Vonhatunk-e párhuzamot a két rendszer között, vagy egészen mást jelent a kettő?
Minden érintett számára az a legrosszabb, hogy senki sem tudja, meddig tart ez az állapot.
A szlovákokat szembesíteni kell azzal, hogy az országban a mai napig sérülnek az emberi jogok, pusztán azért, mert a nemzeti kérdések tisztázatlanul maradtak.
Indián? Katona? Ugyanis magyar fordításban már mindkettő szerepelt Agatha Christie 1939-ben íródott világhírű krimijének címében.
Ebben a tanévben viszont csak annyira vágyom, lehessek most csak anya.
Ez a vírusügy leginkább arra jó, hogy megmutassa, mennyire nem értjük a Mindenség jelzéseit.
Hogyan is kellene?
Senki se remélte, hogy a budapesti főpolgármester-cserét követően az értékek változatlanok maradnak Magyarország fővárosában.
Az értékrend nélküli világ az irónia világa.
Az anyanyelvet nem überelni kell az államnyelvvel, hanem az államnyelv oktatását kell hatékonnyá tenni, a hétköznapi élethez közelíteni a nemzetiségi iskolákban.
Nem lehet kijelenteni azt sem, hogy a magyar iskolákban a gyerekszám csökkenésének oka elsősorban a gyengülő magyar identitástudat következménye.
Bizonyára sokáig törték a fejüket, miként lehet egyensúlyozni azt a népszerű kormányrendeletet, amely lehetővé tette a járvány ideje alatt az ingyenes parkolást az ország egész területén.
Hiszen az egész ország létrejötte egy történelmi gyökereket nélkülöző nagy plágium, egy százéves békeszerződésből eredő csúsztatás, a csehszlovakizmusé.
Most már csak a mérce lenne a kérdés?
Teljesen váratlan, meglepetésszerű elnöki befutóval nem lehet számítani!
Őrület járja be a világot, a kollektív bűntudat, a kollektív lelkiismeret-furdalás.
Egy nagy család.
Lesz tehát teendő az elkövetkező hetekben, hónapokban a felvidéki magyar politikában!