vakcina
2020. november 28., 13:05

Covid–20

Hogy mi pusztítja jobban emberi világunkat, nem tudom. Kiszámolós idők járnak. Járványok különös világában élünk. Az Uniónak nevezett Európán – mint állatorvosi lovon – jól tanulmányozható, hogy az ipari forradalmakat sorba rakva, hogyan is állunk az embernek nevezett valaki mentális kondícióit illetően.

BLM-tobzódás sem kell hozzá, épp elég az „unió”, hogy förtelmes méretűre nőjön körülöttünk a káosz.

Sok mindent gondoltam egykor, de azt rémálmomban sem, hogy 2020-ban főbenjáró társadalom-, világmindenség-, jog- és emberellenes bűn (sőt: bűncselekmény!) lesz normálisnak lenni.

Hogy megint ott tartunk majd, ahonnan 31 éve szabadulni akartunk, hogy felettünk folyamatosan eltakarja a napsütést az ellenünk lóduló csizmatalp, és a sötétség délben sem tűnik el. Vagy: a Sötétség délben sem. Itt van velünk, nyugtalanná teszi a napjainkat.

Orwell után Koestler regénye is korunk parabolája.

Az új világmegváltó, egyetlen helyesnek kikiáltott ideológia, eszme és igazság – már előre megírt – parafrázisa.

Aki a „jogállamiság” előképét megélte és a saját bőrén megtapasztalta, annak a meghasonlott Rubasov szavai („Mi hoztuk el az igazságot, a mi szánkból azonban hazugságnak hangzott. Elhoztuk nektek a szabadságot, a mi kezünkben azonban korbácsnak látjátok... A jövő ígéretét hoztuk, de akadozott a nyelvünk, és csak kutyaugatás szólt a szánkból.”) evidenciák. Nem akar újból ugyanabba a posványba lépni. Nem akar más (másik) világot teremteni, újra járni a pokolba vezető utat.

Kisebbik baj a testi kínokat hozó, gyilkos biológiai vírus, nagyobb gond az, hogy közben a globális nyílt társadalom „forradalma” is világjárvánnyá terebélyesedik.

Hátsó ajtókon beosonva, hatalommal bírók fülébe duruzsolva, fertőző gócok hálózatát építve mostanra már úgy viselkedik, mint a megszállott jakobinusok, bolsevikok, nemzetiszocialisták egykor. Mint a Covid–19 világjárványra rátelepedő 20-as. És úgy látja, itt az idő, az egzisztenciájában megrendült világnépesség meghódítható. Meghódoltatható. Emberi lényegét tagadó feslett eszmék alattvalójává tehető. A rettegés és tagadás idejét egyszerre megélők maguk a káosz; hamis próféták és hamis megváltók. Miért is ne törhetnének isten babérjaira?!

A koronavírus okos görbe tükör. Alattomosan fertőz, sokakban tüneteket sem vált ki, azt a látszatot keltve és meggyőződést gerjesztve, nincs semmi baj, vírus sincs,

a világjárvány csak összeesküvés-elmélet, – hoax, ha így érthetőbb –, aki belehal, éppenséggel másba is belehalt volna. A járvány a globális világ lehetséges működésének is előképe. Európának együtt kell működnie a koronavírus legyőzésében, halljuk. Sokan, távol az európai országok népeitől, már egészségügyi unióról delíriálnak, amelyben, mint tavasszal, a németek lefoglalják a kikötőikbe Távol-Keletről más országoknak érkezett védőfelszerelést, szigorúan az áruk szabad mozgását biztosító jogállamisági alapelv jegyében, és persze hetes cikkely belengetése nélkül.

S indul a nagy kísérlet az oltóanyag-beszerzéssel is. Az amerikai–német gyártmányúra tett az Unió. Meglepő?

Kinek az? S ha egy (kis) ország úgy dönt, megvizsgálja az orosz, esetleg a kínai vakcinát, mert szakértelme van hozzá itthon is (a németek vakcinafejlesztője magyar nő!), hangosan felzúdul a brüsszeli kórus: már megint sértik a közös fellépést. Egy csizmatalp, amely megint hirdeti: csak egyetlen megoldás lehetséges. Miközben még egy sincs, mert mindegyiket csak vizsgálják. S bármelyik járhat úgy, mint az egyedül üdvözítő, világmegváltó eszmék szoktak.

A koronavírus meg, akár az egyetlen méltányolhatónak kikiáltott – egyetemes értékektől és univerzális igazságoktól független – eszme, csak belénk fészkeli magát, hogy átélje a mi nagy szabadosságunkat, és a végén velünk-általunk élje meg közös pusztulásunkat.