N. Gyurkovits Róza

Egy tisztességes ügyész vagy legfőbb ügyészség Melina Hedvig esetében is alkalmazhatta volna a 363. §-t. Nem tette.

Hisz itt van a kánikula, a járványhírek biztatóak, lehet már kórházreformmal, a nyugdíjrendszer átalakításával foglalkozni, és mert a szlovák szerencsejátékos nemzet, enyhén „elszabott” lottóval kísérletezni.

Mert a szlovák történelemszemléletben is konszenzus van arról, hogy mióta Árpád apánk betette a lábát a Kárpát-medencébe, azóta a szlovákokat elnyomják, irtják, elnemzetietlenítik a magyarok.

A természet örök rendjét igyekeznek átírni, tűzzel-vassal is, ha kell, ne legyenek kétségeink.

Kész öröm, hogy minden összefogás a végtelenben látszólag összefutó párhuzamosokat követi.

A vírus még itt jár közöttünk, pusztít is, csak jóval lassúbb ütemben, visszafogottabban. Tavaly is így csinálta, amikor melegebb lett az idő. Mi meg azt hittük, lecsengett, vége. Talán most így is lesz. Ősszel kiderül.

A szerencsésebb országoknak van kompetens nemzeti gyógyszer-engedélyezési főhatóságuk. 

Végre, sóhajtottam fel, amikor kiderült, a szlovák kormányfő és az egészségügyi miniszter autonóm lépést tett és behozatta az országba a Szputnyik V vakcinát.

Fogynak a dolgok, amik lehorgonyoznának. És a szívemnek kedves emberek is.

Hogy visszatérünk-e a jó öreg papírhoz, nem tudom. Azt sem, hogy segítene-e rajtunk, ha ezt tennénk.

Hogy mi pusztítja jobban emberi világunkat, nem tudom. Kiszámolós idők járnak. 

Meglehet, ő már tudja, hogy rövidesen visszamászunk a fára, úgy élünk majd, mint sok évezrede az „előemberek”.

Csak kiderül, amit eddig is mindenki tudott, sőt maga a volt miniszterelnök ki is mondott: Szlovákia nem jogállam.

Csak állsz a soha vissza nem térés folyójának partján, torkodban megrekedt sóhajtással, kutatod, milyen színű a végtelenség.

Június negyedikén piros-fehér-zöld virágcsokrot köttettem, úgy indultam a sírkertbe. Néhány kokárdát is a zsebembe tettem. Emlékezni és emlékeztetni akartam azokra, akikkel mindörökre összetartozom.

Csoda, ha nem értjük egymást? 

Ez a vírusügy leginkább arra jó, hogy megmutassa, mennyire nem értjük a Mindenség jelzéseit.

Az értékrend nélküli világ az irónia világa.

Időnként a józan ész megáll, hogy megkérdezze: mi folyik itt?! 

Hogy gyalázkodásból, káderezésből, fröcsögésből hogy lesz egység és kiegyezés, nem tudom. Tízezer politikai pártunk mégsem lehet, egy sem tízezer platformmal.