2022. március 26., 19:06

Isten óvja világunkat

Western-címnek jó: Nincs bocsánat. Csak bosszú. Most már mi is közelebbi páholyból nézhetjük, hogyan ölik egymást szláv szomszédaink. Magyarországnak megvan az a „szerencséje”, hogy közvetlen szomszédja volt a déli szlávok testvérháborújának, s most a keletiekének is. Megtapasztalhatta: amikor testvérek háborúznak, förtelmesek az indulatok. 

Meciar és Klaus
Fotó: TASR

Megértük mi is, szelídebb formában a szabadsággal érkezett kötőjel-háborút a csehek és a szlovákok között. Igaz, közben túl voltunk sok verbális – sokszor meg tettleges – támadáson mi, magyarok is. Szabaddá lett – vagy inkább elszabadult? – szlovákok tüntettek, éhségsztrájkoltak a magyar nyelv nyilvános használatának betiltásáért. Anyám épp haldokolt, s a rádió híreit hallva újra azért sóhajtozott: legyen már végre népszavazás arról, hogy hová akarunk tartozni. Hát nem lett. A testvéri cseh–szlovák állam kettéfűrészelésekor sem népszavazás döntött. A csehek jóvoltából, akiknek nem volt létszükséglet a szlovák testvér.

Emlékszem, szlovák kollégák gyakran kérdezgették: hová állnak a magyarok kikiáltják-e az autonómiát, lesz-e szlovák–magyar háború…

Duray Miklós hűtötte le őket azzal, hogy Szlovákiában háború legfeljebb a szlovák hatalmi csoportok között törhet ki, hiszen a győzelmi mámorban úszó politikusokkal szemben álltak a közös államot akarók, meg egy nagyon erőteljes petíciós akció is Csehszlovákia megtartásáért, mely referendumot követelt. (A hatályos alkotmány 7. cikkelyének első pontja értelmében, mely kimondja: „A Szlovák Köztársaság szabad elhatározás alapján dönthet úgy, hogy államszövetségre lép más államokkal. A más államokkal való szövetségbe történő belépésről, vagy az e szövetségből történő kilépésről alkotmányerejű törvénnyel születik döntés, amelyet népszavazáson kell megerősíteni.”)

Ha népszavazás lett volna, Csehszlovákia még ma is létezne. Harminc év bizonyítja, hogy nem alaptalan ez a feltételezés.

Elvégre Szlovákiának máig két egyenrangú államnyelve van. Alkotmányban rögzítve ugyan csak egy, de minden más törvényben egyenrangú a cseh nyelv is. És a (köz)média is alaposan hozzájárul, hogy az újszülöttek is belenőjenek ebbe a kétnyelvűségbe. Az összes közhivatalban megeshet, hogy egy magyarral cseh nyelven intéz hivatali ügyet az importált vagy amúgy kisebbségi (cseh) alkalmazott, s nem ütközik meg rajta senki. Az ország máig kopírozza a cseh jogszabályokat, politikai döntéseket, igazodik Prágához. Igazi háló- és válótársak módjára.

Nem tudom, amikor a Majdan után exminiszterünk, Ivan Mikloš a „nép szolgájának” állam- és gazdaságépítési tanácsadója lett, mesélt-e neki arról is, hogyan élhet békességben egymással két „egyszer egységes volt” közeli szláv nyelvű állam,

s ahol egyes területeken domináns az orosz nemzetiségű lakosság és annyi a vegyes házasság, hogy igazából szinte nincs is család-rokonság, melyben az orosz nyelv általános betiltása ne ejtene komoly sebeket. Szóval, hogy a nép szolgája végiggondolta-e valaha, legalább egyszer, hogy ki is az a nép, melyet szolgálnia kellene. S amelyre, mikor bejelentkezett a jogaiért, felfegyverzett hadsereget küldött. S amelyről évek során át csak annyit hallottunk, hogy szakadár, oroszbarát, orosz zsoldos, „zöld emberke”, legfeljebb még, hogy hány reguláris ukrán katonát ölt meg, s még csak véletlenül sem akadt olyan hír – a békéltető nemzetközi megfigyelőktől sem –, hogy hány orosz nemzetiségű harcos vagy civil pusztult el az öldöklésben Donyeck és Luhanszk megyében. A minszki rendezési tervet nem Moszkva rúgta fel. S nem Oroszország volt az, amely bár tűzfészek volt Ukrajna keleti területe, folyt az embervér, EU-tagsággal, NATO-tagsággal kecsegtette a nyugatbarát kijevi vezetést.

A tévés show-nak vége, Ukrajna a véres ébredés heteit éli.

Túl kemény ez a lecke, ártatlan áldozatok fizetnek érte, embermilliók exodusával „kikövezve” az út, mely nem a békéhez, hanem a még ádázabb gyűlölethez vezet. Rosszabbhoz, mint az évszázadokon át lappangó történelmi gyűlöletek. Ez utóbbiak sem szülnek megoldást. El tudják képzelni, hogy Ukrajnában NATO-csapatok teremtenek békét?

Isten óvja világunkat.

Megjelent a Magyar7 hetilap 2022/12. számában.

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.