Hogyan lettem köztörvényes
Olvasom a hírt, hogy az Európai Unió azt tervezi, az illegális migránsok és menedékkérők esetében az ujjlenyomat és a biometrikus arckép rögzítésének automatikus mechanizmusát lépteti életbe. Tenné mindezt azért, hogy az Unió külső határain menedékért folyamodó migránsok kérelmeit gyorsabban tudja elbírálni, pontosabb áttekintést kapjon a létszámukról, a befogadóállomások létesítésének szükségéről, no meg az embercsempészekről és a kitoloncolásra „jogosultakról” is. Láss csodát, azonnal megszólalt az uniós adatvédelmi ombudsman, Wojciech Wiewiórowski, hogy márpedig ilyen törvénnyel nem lehet precedenst teremteni, elvégre aggályos, hogy nincsenek hatástanulmányok az ilyen érzékeny személyes adatok vonatkozásában, hiszen a magánélethez való alapvető jog és a személyes adatok védelme forog kockán.
A migránsvédő szervezetek is hangoskodnak (Amnesty International, Oxfam), az ellen tiltakoznak, hogy az EU meg akarja sérteni az alapvető emberi jogokat és a menekültjogot. Meg azon sajnálkoznak, hogy Wojciech Wiewiórowskinak hivatala ugyan van, figyelmeztetést is kiadhat, de nincs olyan jogköre, hogy az EU tervét megakadályozza. Az ombudsman arányosságért kiált, mert igaz ugyan, hogy az embercsempészet és emberkereskedelem lehetővé teszi a beavatkozást bizonyos alapjogokba, ám azt nem lehet tudni, mi lenne a biometrikus adatok sorsa…
Mert a bűnüldözési rendszereken át kereshető érzékeny személyes adatai – arcfelismerővel azonosítható arcképe plusz ujjlenyomata nélkül – csak úgy békésen nem császkálhat az ember a Csallóköztől Bécsig, Prágáig – pedig voltam én prágai diák is! –, Budapestig vagy Párizsig…
Mindegy, no. Jelentem: köztörvényes lettem. A rendszer már tárolta az ujjlenyomatomat. Arcfelismerővel azonosítani is tud. Nem veszhetek el csak úgy ebben a fene nagy jogvédős jogállam-világban. És biztosan minden a legnagyobb rendben van, mert az itthoni ombudsman és Amnesty soha egy fél szóval nem tiltakozott.
Szóval: csak megnéztem, miről is szól ez a legújabban, 2022. évi módosított személyiigazolvány-törvény. Pont arról, amit az ügyintézőtől a rendőrségen megtudtam. Persze azért vannak benne engem megnyugtatni kívánó „garanciák” is. Azt írják, az ujjlenyomatomat az okmány kiadásának pillanatában – de legkésőbb 90 napon belül – törlik a rendszerből. Utána már csak a bűnüldözők férhetnek hozzá. Akkor most törlik, vagy egy másik rendszerben azért megőrzik, biztos, ami biztos alapon?! (Mint Zsuzsová és Kočner kódolt intim beszélgetéseit, amiket anno szintén törölni kellett volna kilencven napon belül.)
Az európai ember és az uniós tagállam már csak ilyen. Ha neki az Unió meghoz egy kötelező irányelvet – mert mondanom sem kell, hogy az ujjlenyomat és az arcfelismerővel azonosítható arckép a személyi okmányon nem szlovák találmány, azt „implementálni” kellett –, aláveti magát a rendelkezésnek, nehogy véletlenül sérüljön a jogállamiság.
Az Európai Unió adatvédelmi biztosa pedig meg sem mukkant. Hogy az európai polgárok is értsék: az EU-ban jogai az illegális bevándorlóknak vannak, azokat kell védeni, a bennszülötteknek meg kuss. Mert mit is állított Wiewiórowski? „Ilyen törvénnyel nem lehet precedenst teremteni, elvégre aggályos, hogy nincsenek hatástanulmányok az ilyen érzékeny személyes adatok vonatkozásában, hiszen a magánélethez való alapvető jog és a személyes adatok védelme forog kockán.” Üzenem a tájékozatlan biztosnak: ne aggódjon, precedens már van az Unióban. Még ha a bennszülöttek jogainak és érdekeinek a védelme főbenjáró bűn is.
