Senki se remélte, hogy a budapesti főpolgármester-cserét követően az értékek változatlanok maradnak Magyarország fővárosában.
Az értékrend nélküli világ az irónia világa.
Az anyanyelvet nem überelni kell az államnyelvvel, hanem az államnyelv oktatását kell hatékonnyá tenni, a hétköznapi élethez közelíteni a nemzetiségi iskolákban.
Nem lehet kijelenteni azt sem, hogy a magyar iskolákban a gyerekszám csökkenésének oka elsősorban a gyengülő magyar identitástudat következménye.
Bizonyára sokáig törték a fejüket, miként lehet egyensúlyozni azt a népszerű kormányrendeletet, amely lehetővé tette a járvány ideje alatt az ingyenes parkolást az ország egész területén.
Hiszen az egész ország létrejötte egy történelmi gyökereket nélkülöző nagy plágium, egy százéves békeszerződésből eredő csúsztatás, a csehszlovakizmusé.
Most már csak a mérce lenne a kérdés?
Teljesen váratlan, meglepetésszerű elnöki befutóval nem lehet számítani!
Őrület járja be a világot, a kollektív bűntudat, a kollektív lelkiismeret-furdalás.
Egy nagy család.
Lesz tehát teendő az elkövetkező hetekben, hónapokban a felvidéki magyar politikában!
Még esett, amikor szirénázva megindultak a tűzoltóautók, hogy mentsék, ami menthető.
De a politika beleszólt más alkalommal is már a gasztronómiába!
Ennyi hullámzást a vurstli hullámvasútjának megkopott fakonstrukciója már kis se bírna!
Amikor az ember nagyon éhes, és gesztusként a barátjától kap egy sült kacsás fotót, nem ugrik ki a bőréből őrömében csak azért, mert gondolt rá a másik.
Miniszterelnök úr a gesztus megvolt, most várjuk a konkrétumokat is!
Most már határozottan kijelenthetjük: nyílt háború zajlik Peter Pellegrini és Robert Fico között.
A június 1-i nyitásról megoszlanak a vélemények.
A progresszívek arra játszhatnak majd, hogy a kormány liberálisabb szárnyát szembesítsék az értékpolitizálás fontosságával.
Az ellenzéki pártok idővel arra játszhatnak, hogy a koalíción belüli táborok közötti ellentéteket sokkal jobban kiélezzék.