Címlapsztori

Autonóm zóna alakult a város igencsak prosperáló negyedében, amit átneveztek autonóm tüntetési területté, amelyen belül feketék, fehérek azt csinálnak, amit akarnak. A sajtó egyik része szerint cuki kirakodóvásárok, beszélgetések, amolyan békebeli hangulat jellemzi a zónát, a sajtó másik része szerint fegyveres erőszak uralkodik a „rendőrségmentes” Capitol Hillen. Mindeközben az állam (értsd: a rendőrség) és a helyi közösség (értsd: a polgármesteri hivatal) nem csinál semmit, némán tűri, hogy a várost felforgassák.

Némán tűrik a jogvédő civil szervezetek is, meg sem szólalnak a kelet-európai demokráciák állapotáért permanensen aggódó megmondóemberek, le lehet dönteni a nyugati kultúra amerikai és európai nagyjainak szobrait. Eközben Leninnek Németországban szobrot emelnek, s újabban abba is bele lehet kötni, hogy Jézus Krisztus fehér volt, tehát rasszista, vagyis le vele! Szobrok, keresztek, festmények, múltunk, kulturális összetartozásunk mementói tűnjenek el köztereinkről, templomainkból, különben… Különben, mi lesz? 

Őrület járja be a világot, a kollektív bűntudat, a kollektív lelkiismeret-furdalás, a kollektív felelősség és felelősségre vonás őrülete. Megbélyegeznek közösségeket, osztályokat (sic!), mint a szocializmusban, amikor a dolgos paraszt osztályellenség volt, megbélyegeznek egész népcsoportokat, fajt, a fehér embert. Minden fehér bűnös, mert elnyomták a feketéket, gyarmatosították őshazájukat, ez az üzenet visszhangzik a nyugati világban. A kollektív megbélyegzés ismerős a keleti világban is, hisz minket is gyakran eltalált az üzenet: minden magyar bűnös, mert elnyomták a szlovákokat, minden magyar bűnös, mert fasiszták, hozzájárultak Csehszlovákia szétveréséhez. Kollektíven bűnösök.

Úgyhogy ne legyünk álszentek, lássuk be, nemcsak Amerikában tombol az őrület, itt, a józanabb Kelet-Közép-Európában is – igaz, nem látványosan, hanem suttyomban, fű alatt –  jól jön a kollektív bűnösség elve, ha az érdekek úgy kívánják. Az állam nem szívbajos, csak akkor kapkod levegőért, ha a magyarok „állandóan a múlton lovagolnak, pedig már a jövőt kellene írni”. Igen, írni kellene, ehhez a tinta és a penna nemzetállami szinten nem, csak nagyon bonyolult, költséges, nagy energiákat felemésztő európai méretű aláírásgyűjtésekkel biztosítható. Ebben a kérdésben a nemzetközi jogvédő szervezetekre nem számíthatnak a nemzeti közösségek, csak magukra és a kölcsönös szolidaritásra. Friss hír, hogy az Európai Parlament meghosszabbította a nemzeti régiókról szóló európai polgári kezdeményezés aláírásgyűjtését.

Ugyan összegyűlt az 1 millió támogató szignó, de nem hét uniós tagállamból, így tehát most a keleti tagállamok kisebbségei a nyugatiak szolidaritására szorulnak, hogy minden szempontból teljesüljenek a feltételei a polgári kezdeményezésnek.

A nemi, faji és egyéb kisebbségek problémáit zászlóra tűző jogvédő csoportok is segíthetnének, nevüket és tekintélyüket latba vetve egyengethetnék a teljesen hétköznapi, mindenfajta modern ideológiáktól mentes, túlélésükért, őshonos régiójukért küzdő nemzeti közösségek lépéseit a sorskérdéseik megoldása érdekében. Tény azonban – és ezzel a jogvédők is tisztában vannak –, hogy ez nem címlapsztori, ezzel nem lehet a világhíradók figyelmét felkelteni.

Megjelent a Magyar7 2020/27.számában.