A parlamenten kívül is van élet?
A parlamenten kívüli politikai mozgalmak csak a pálya széléről szemlélhetik a politikai eseményeket. A legdühösebb talán a PS/Spolu szövetség lehet, hiszen koalícióban indultak neki a megmérettetésnek, és hiába értek el jobb eredményt, mint a SaS és a Za ľudí, az ő esetükben a 7%-os küszöböt kellett volna elérniük ahhoz, hogy parlamenti mandátumhoz jussanak.
Igaz, nem sok hiányzott ahhoz, hogy átlépjék a képzeletbeli küszöböt, de mindkét párt levonta a megfelelő következtetéseket. Vagyis a pártkoalícióban indulás luxusnak számít egy olyan mezőnyben, ahol nagyon sok párt esetében bizonytalan az 5%-os parlamenti küszöb átlépése.
A PS/Spolu azonban nem tudott időben megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy a kampányba fektetett munkának nem lesz meg a kívánt gyümölcse. Mint ismeretes, a pártszövetség a választásokat követően panaszbeadvánnyal is előállt, amellyel a parlamenti választások eredményét támadta meg. Mára azonban véglegessé vált, hogy a történet sikertelenül végződött.
Mindkért párt önreflexiót gyakorolt, és levonták a szükséges következtetéseket: a jövőbeni siker érdekében nyitottabb szövetségi politikát kell folytatniuk a demokratikus értékeket felvállaló pártokkal.
Külön utakon, de egységben?
A PS és a Spolu ugyan szövetségben indultak, azonban ne felejtsük el, hogy két különböző szubjektumról beszélünk. Míg a PS balliberális elveket valló párt, addig a Spolu a centrumban határozza meg magát, jobbközép pártként. Az újonnan megválasztott elnökük, Juraj Hipiš is arra utalt, hogy folytatni szeretné Miroslav Beblavý politikáját, róla meg azt kell tudni, hogy a politikai pályafutását az SDKÚ-ban kezdte.
A Spolu bizonyos értelemben az SDKÚ értékeit szeretné továbbvinni, bár meglehet, hogy a világ azóta jócskán változott, így gyakorlatilag a liberális pártok közé sorolhatók, még akkor is, ha az európai politikában a néppártban foglalnak helyet. A párt koalíciós potenciálja azonban elég magas, lényegében minden politikai párt felé nyitottak, legyen az konzervatívabb vagy liberálisabb érdekeltségű alakulat.
A PS már egy kicsit más lapra tartozik, ők egyértelműen a progresszív liberalizmust képviselik. Esetükben azonban még nem világos, milyen tisztújítást hajtanak végre. Csak annyi biztos, hogy hamarosan pártelnököt választanak, a pozícióra pedig akad jócskán jelentkező, sőt a korábbi listavezető, Michal Truban sem szeretne még kivonulni a politikából.
Parlamenten kívüli liberális ellenzék
A PS február után parlamenten kívüli ellenzéki szerepben találta magát: a Matovič-kabinetet rendszeresen éles kritikával illeti. Ha úgy tetszik, egyfajta ellenpólusként határozzák meg magukat a kormánykoalícióval szemben: a populizmus és az ,,ultrakonzervativizmus“ alternatíváját szeretnék képviselni, és mindent elkövetnek annak érdekében, hogy a kultúrpolitikai témák egyre inkább kiéleződjenek a koalíción belül, hiszen akkor arra hivatkozhatnának, hogy a liberális értékek háttérbe vannak szorítva.
A parlamentben az SaS és a Za ľudí a kormány liberálisabb szárnyát képviselik, azonban az ő érdekük az, hogy ezek a témák minél kevesebb teret nyerjenek, az ugyanis veszélyeztetné a koalíció jövőjét.
A progresszívek arra játszhatnak majd, hogy a kormány liberálisabb szárnyát szembesítsék az értékpolitizálás fontosságával. Matovič sem szeretné, ha a kormánya kultúrpolitikai témák miatt kerülne válságos állapotba, ráadásul nagyon jól tudja, hogy a PS később magához édesgetheti a liberális szövetségeseit.
A szövetségesek keresése
A balliberális alakulat a parlamenten kívül is bontogathatja a szárnyait, a Spolu és a PS ,,érdekházassága“ a februári választások után ugyan véget ért, de az együttműködésük valamilyen formában biztosan folytatódik. Ha nagyobb érdekérvényesítést szeretnének elérni a jövőben, akkor azon fognak munkálkodni, hogy a kisebb, demokratikus értékeket valló pártokat összegyűjtsék, illetve tömbösítsék.
A parlamenti Za ľudí párt esete erre egy kiváló példa, hiszen meglehetősen válságos helyzetbe kerültek, miután az alapítójuk kivonult a politikából. Andrej Kiska biztosan nem így tervezte a politikai pályafutása folytatását, a választások nem teljesítették be az elvárásait.
A Za ľudí ,,árvái“ így magukra maradtak, és ha továbbra is bizonytalan állapotban várakoznak, akkor könnyen szétforgácsolódhatnak. A Za ľudí-nak minél hamarabb el kell döntenie azt, milyen úton haladnak tovább. A pártban vannak konzervatív és liberális politikusok is, akár ez is befolyásolhatja a politikai alakulat jövőjét. A jelenlegi elnök a tapasztalt Veronika Remišová, de a párt fiatal alelnöke, Juraj Šeliga is átveheti a stafétabotot.
Akárki is lesz Kiska örököse, számolnia kell azzal, hogy a párt nem maradhat szövetséges nélkül, magukban harmatgyengék lesznek ahhoz, hogy a parlamenti 5%-os küszöböt elérjék. Meggyőződésem, hogy a PS és a Spolu is tárt karokkal várná a Za ľudí csatlakozását egy esetleges szélesebb platform létrehozására.
