Miért nincs köszönőviszonyban a gesztus a memorandummal?

Nincs barátságos fogadtatása a legfelső szlovák politikai körökben a magyar nemzeti közösség memorandumának, amelyet az MKP küldöttsége adott át Igor Matovič miniszterelnöknek a trianoni békeszerződés 100. évfordulója és a magyar nemzeti összetartozás napja alkalmából tartott találkozón a pozsonyi várban.

Ha már lúd, legyen kövér alapon a memorandum megfogalmazza többévtizedes törekvéseinket!

Várható volt a fogadtatás, mert az elvárt hajbókolás helyett a memorandum többek között olyan követeléseket tartalmaz, mint a magyarság államalkotó nemzetként való elismerése Szlovákián belül, illetve egy „magyar körzet kialakítása, amelyet a magyarok igazgatnának választott képviselőik útján.”

Az elutasító álláspontot elsősorban azzal indokolták, hogy az utóbbi 10 évben soha nem tapasztalt minőségi javulás állt be a magyar-szlovák államközi kapcsolatokban, és mi ennek ellenére mégis elégedetlenek vagyunk. A felvidéki magyarok is örülnek a kedvezően alakuló kapcsolatoknak Szlovákia és Magyarország között, a memorandum nem is ezt kifogásolja.

Helytelen tehát az a külügyminiszteri megfogalmazás, miszerint a magyar nemzeti közösség memoranduma nem segíti a szlovák-magyar jószomszédi viszonyt.

Teljesen független tőle, és az országon belüli szlovák-magyar kapcsolatokkal, a Szlovákiában élő magyar nemzetrész jogaival és önmeghatározásával foglalkozik. Nem szeretnénk, ha a két ország jószomszédi viszonyának feltétele a felvidéki magyarság feltétel nélküli lojalitása lenne a szlovák többséghez.

A külügyi tárcavezető szerint a memorandum teljes mértékben ellentmond a nemzeti kisebbségek jogainak védelmére vonatkozó összes európai előírásnak.

A mindenkori szlovák kormány és az ellenzéke eddig mindig meg tudott egyezni az az ország területén élő kisebbségek kedvező jogállásában, mindkét oldal szerint átlagon felüli.

Korčok mellett Pellegrini is azt állítja, hogy a múltban ezen a területen sok olyan pozitív változás történt (sic!), melyek az itt élő magyarok és az egyéb kisebbségek javát szolgálták, és nem lát semmilyen okot arra, hogy ennél továbbmenjenek. A Smer kormányzásai alatt javunkat szolgáló „pozitív” intézkedések közé tartozhat például a nyelvtörvény és az állampolgársági törvénymódosítás, a nemzeti szimbólumaink használatának korlátozása is.

A finneknek sincs szükségük önmaguk érdekében memorandumot megfogalmazni Svédországban! Nem minden svédországi finn beszél például svédül, mégis érvényesülni tud. 2000-ben a svéd kormány a finn nyelvet is hivatalos nyelvnek ismerte el. És akkor még nem beszéltünk Dél-Tirol autonómiájáról Olaszországban, vagy a Vajdasági Autonóm Tartományról.

Édesapám szokta volt mesélni, hogy amikor amerikai hadifogságban volt, és már napok óta semmit se kaptak enni, a fogvatartók egy alkalommal meleg étellel „kedveskedtek” a foglyoknak: üres levest adtak nekik, amelyet ládán állva, előre hajolva, villával kellett elfogyasztaniuk, miközben az őrök röhögtek. A meleg levessel gesztust gyakoroltak az amerikaiak, aznap kenyeret se kaptak se foglyok…

Tehát az üres gesztus nem minden! Az MKP által átadott memorandum egyáltalán nem jelenti a szlovák kormányfő baráti gesztusának elutasítását, senki se akart hálátlanul „beleköpni” (sic!) a felénk nyújtott baráti jobbkézbe!

Sokkal inkább azt szeretnénk, ha a gesztust a memorandum szellemében tettek is követnék! Ez viszont nehezen elképzelhető annak tudatában, hogy a miniszterelnök saját bevallása szerint magát a gesztust se szerette volna nagy dobra verni! Tartott a szlovák ellenreakciótól…