Ha túl sok ellentmondó hírt közölnek a szembenálló felek, az emberek bizalma megrendül.
Egyre többet mérlegelünk a boltok polcai előtt: megvegyük, ne vegyük? Meglódultak az élelmiszerárak, és nem tudni, mikor lesz vége.
Még mélyebben nyúlhatunk a bukszánkba.
Titkuk talán abban rejlik, hogy hisznek nagyanyáink bevált kenyérreceptjében.
A következő hetekben, hónapokban fokozatos, de drasztikus drágulásra számíthatunk.
Bajban a pékek, a túlélésért küzdenek, de az állam rájuk se hederít. Pedig óriási nyomás nehezedik rájuk a megnövekedett nyersanyagárak és az alacsony fogyasztói árak miatt.
Ha az állam nem nyújt segítő kezet, a pékek lehúzhatják a rolót.
Reméljük, nem lesz igazuk azoknak, akik május első felében még azzal riogattak, ha nem fog esni, előfordulhat, hogy sok évtized után nem leszünk önellátók már gabonából sem.
Ami nem változott, az a földes gazdák és földművelők kiszolgáltatottsága. Nagy lutri ez.
A falu apraja-nagyja bekapcsolódott a sütésbe, az unokák is dagasztottak, fontak a nagymamák vigyázó felügyelete mellett.
A rendszerváltás után egyre többen nyitottak hazánkban is pékséget. Királyhelmecen Gazdag Géza és családja az elsők között volt.
A felvidéki búzaösszeöntésre augusztus 9-én kerül sor Gútán, a tájház udvarában.