2020. június 29., 17:25

Amikor a búza gyökere megszakad

„Péter és Pál (tudjuk) nyárban/Összeférnek a naptárban…”Meg azt is tudjuk, hogy június 29-e jeles nap volt eleink életében. Akik még a természet menetrendjéhez igazodtak, és nem a természetet akarták magukhoz idomítani. A népi hiedelem úgy tartja, ezen a napon szakad meg a búza gyökere, vagyis kezdődhet az aratás.

Fotó: B. Vida Júlia

A tavaly ősszel megkezdett munka eredménye mostanra érik kasza alá.

Mindennapi kenyerünket immár évezredek óta az emberi munka és az időjárás közösen teremtik meg. Ha egyik vagy másik rosszul teljesít, nem ad bele apait-anyait, silány lesz a termés.

Az idén hiába várták epedve a gabonaföldek az aranyat érő tavaszi esőt, az nyár elején érkezett meg és nem volt benne sok köszönet. Áztató langyos eső helyett özönvíz zúdult tájainkra, és a szokásosnál jóval satnyább, gyengécske szárakba szökkent, szinte kínjában kalászt bontó búzát nem egy helyen ledöntötte. Sok függött persze attól is, milyen talajba került a mag. Mert akadtak azért szemet gyönyörködtető, hullámzó búzamezők is…

Most néhány hétig kombájnok zajától lesz hangos a határ. Zsákokba, magtárakba kerül a gabona.

Reméljük, nem lesz igazuk azoknak, akik május első felében még azzal riogattak, ha nem fog esni, előfordulhat, hogy sok évtized után nem leszünk önellátók már gabonából sem.

A gazdák már jól tudják, ha jó a termés, ha rosszabb, a felvásárlási árak általában nem kedveznek nekik, és nehéz lesz haszonra szert tenni. Mi meg abban bízunk, hogy a kenyér és péksütemény nem lesz drágább. Hisz azt is megszokhattuk, mindig áremeléssel riogatnak bennünket, ha rosszabb a termés.

Valaha régen aratóünnepségekkel tették fel a koronát a betakarításra. Valaha régen a mindennapi kenyér szent volt. Mielőtt megszegték, keresztet rajzoltak rá, még a száraz maradékot sem dobták ki soha, hanem az állatoknak adták.

Míg élek, nem felejtem el, hogy ha véletlenül leesett a kenyérhéj vagy a kenyérdarab az asztal alá, nagyapán azonnal felkapta, megtisztogatta, az asztalra tette és azt mondta: ne dobáljátok el a kenyeret, mert Jézuska megharagszik.

Akkor csak mosolyogtunk a dolgon, hiszen nem értettük. Akkor még nem tudtuk, hogy olyan ember mondja ezt, aki két világégést élt meg, és nem egyszer, nem is kétszer éhezett. Ráadásul első kaszásként vágta a rendet hosszú évtizedekig az árendás földeken, alig győzték utána szedni a markot az asszonyok. Hetekig hajnali 3 óra tájban kelt a család, hogy vele bírjanak a munkával...

Nekünk, modern embereknek a kenyér és az aratómunkás tiszteletéből fikarcnyi sem maradt. Nekünk kijár a mindennapi, ami valamikor búza volt, majd azt elvetették, megnőtt és learatták. Valakik, valahol... Ma már ugyan légkondicionált kombájnokban és a szokásos több hét helyett, néhány nap is elég nekik, hogy szinte behabzsolják a gabonatáblákat, de a volán mögött, a földek végében, a magtárakban és a zsákolásnál ma is ott kell lenni.

Sok-sok ember áldozatos munkájának köszönhetjük, hogy ezt az élő táplálékot, a kovászból és lisztből készült földi mannát minden nap magunkhoz vehetjük.

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.