Mi kell ahhoz, hogy egy cipó kenyér az asztalra kerüljön? Talán több, mint gondolnánk.
Jó hír, hogy továbbra is önellátók vagyunk gabonából, sőt még kivitelre is marad.
Bár az idei aratás bő termést hozott, a szlovák gazdák szerint az alacsony felvásárlási árak, a vízhiány és a túlzott bürokrácia egyre kilátástalanabbá teszi a mezőgazdaság jövőjét.
Milyen az idei aratási időszak?
Mi újság a gabonával?
A tűzoltóság (HaZZ) tűzveszélyre figyelmezteti a gazdákat.
Tavasszal még jobbra számítottak a gazdák.
Kisebb lett a gabona vetésterülete.
A keleti végeken nem akad olyan mezőgazdasági vállalkozó, akinek ne lett volna jobb az idei szezon, mint a tavalyi. A felvásárlási árak azonban nem sok örömet szereztek a gazdáknak.
Öt hétig tartott az aratás a Komáromi járásban, ahol az időjárás többnyire kedvezett a nyári mezőgazdasági munkálatoknak.
Az utóbbi öt év legjobb gabonatermésének örülhetünk, de vajon lesz tisztességes ára?
A mezőgazdászok a szlovák állam segítségét kérik.
Az aratás minden korban a mezőgazdasági munkák legfontosabb, de legnehezebb munkafolyamata.
Tizenkét százalékkal nagyobb a terméshozam, de vajon mi lesz a felvásárlási árakkal?
Helyi népművelők egy csoportja mutatta be, hogyan arattak elődeink.
Nálunk, keleten szerencsére a búza idei terméshozamai az anyaországinál jobbak.
Az extrém szárazság és a hiányzó csapadék rányomta bélyegét a hozamokra.
Idén már Péter, Pál előtt megkezdődött az aratás. A meleg, vízhiányos tavasz miatt előbb érett be a termés, nincs mire várni.
A munkát mindenképpen el kell végezni, ha nem is fizetik meg: ez becsület dolga volt régebben. Nem lehetett veszni hagyni a termést, az életet.
Körülbelül két hétig tartott az aratás, az arató minden tizedik keresztet megkapott fizetségként, a marokszedő pedig egy zsák búzát.
B. Vida Júlia
