Az univerzum nem méricskél, nem számol fényévekben, éveket, órákat nem ismer. Időtlen, akár a bánat vagy a rácsodálkozás meg a remény.
Hamarosan itt a karácsony. Ez pedig rengeteg bejglit és megannyi karácsonyi reklámot is jelent.
Az advent nem a hivalkodásról, a fényfüzérekkel teleaggatott udvarokról szól. És nem szabadna, hogy az év végi nagy hajtás elvigye róla a fókuszt.
A mai elektronikus világban a kézírás már teljesen háttérbe szorul, már az sms is elavult, csetüzenetek vették át a helyét.
Ki az, aki váltig állítja, hogy az ő eszén semmiféle csalással nem járhatnak túl. Én is azt hittem, hogy felvérteztem magam mindennemű ámítással, beugratással szemben, mégis behúztak a csőbe.
Egy dolog a hazát védeni, de egészen más idegen érdekekért, ideológiáért vagy urambocsá! pénzért gyilkolászni az embertársainkat.
Nos, a kopasz, szakállas, szemüveges Weber nem azért hülye, mert kopasz, szakállas és szemüveges. Hanem azért, mert annyira ostoba, hogy már a részletekre sem ügyel és meg sem próbálja palástolni személyes gyűlöletét.
A szlovák parlament 2009-ben fogadta el az úgynevezett „államnyelv törvényt”, amelyet egy évvel később az erősödő bírálatok hatására módosítottak.
A Hamász egy évvel ezelőtt tört be Izraelbe, Oroszország pedig már 32. hónapja háborúzik Ukrajnában.
A szegény nyugdíjasokat megszólító, lenyúló „bajban van az unokája” módszer már lecsengőben, helyette újjal lepik meg a mit sem sejtő öregeket.
Olyan világot élünk, amikor szinte naponta hívogatnak bennünket különféle szolgáltatók, telefonos házalók, hogy első hallásra csábító ajánlatokkal bombázzanak minket.
A kedvezően alakuló szlovák-magyar kormányközi kapcsolatokban egy Gubík László vezette Magyar Szövetségre komoly összekötő hídszerep hárulhat.
A tét nem kisebb, mint hogy képes lesz-e az új elnök tartalmat és lendületet adni a magyar érdekekért kiálló politizálásnak.
Szerkesztőségünk úgy döntött, hogy új műsorunkban különböző nézeteket valló közéleti személyiségeket ültetünk egy asztalhoz, teret adva annak, hogy megvitassák az éppen aktuális kérdéseket.
A magyar iskolában magyarul szól a csengő (is). Aki eltévedt tavasszal az iskolaválasztáskor, még nem késő, jöjjön át ide, iratkozzon át, próbálja ki, hol a jobb!
A történelem ismétli önmagát?
Onnantól kezdve, hogy a sorsunk alakítását másokra bízzuk, valójában rábólintunk a beolvadásunkra.
Időnként csendre és békességre vágyik az ember. Reménykedik uszítások közepette is. De a hírek csak jönnek, jönnek. Békekonferenciáknak álcázott háborústratégiák egyeztetése idején is.
Akkor hol is van az eb elhantolva?
Mindenki tudja, hogy az atomfegyver nem dugópuskás gyerekjáték, a fegyverropogás nem a tévéből jön, hanem amennyiben az uniós forgatókönyv szerint haladnak a történések, akár a szomszéd utcából!!