Rendszerváltás 2.0
A százéves Friedrich Ebert Alapítvány centenáriumi ünnepségén Frank Walter Steinmeier német köztársasági elnök elgondolkodtató kijelentéseket fogalmazott meg napjaink történéseivel kapcsolatosan. Egyrészt azt mondta: „A tény, hogy az az ország, amelynek Európa a háború utáni demokráciát köszönheti, most a liberális demokráciák ellen fordult és a demokráciaellenes erőket erősíti, sokkoló”. Másrészt meg, hogy: „A tény, hogy a demokratikus Nyugat vezető ereje elavultnak nevezi a békét és a háború utáni világberendezkedést, olyasmi, amit a közelmúltig elképzelni sem tudtunk.”
Pedig hát: képzelet, fantáziagazdagság kérdése minden. Ha belegondolok, meglehet, 35-40 éve az Amerikai Egyesült Államok garantálta nyugat-európai demokráciákban elkényelmesedő politikusok (és a polgárságuk is) akkor sem tudtak sok mindent elképzelni, mondjuk: a hidegháború végét, Steinmeierék akár a német egyesítést sem. Akkor még csak Gorbacsov feszegette egy „nagyon jelzős” demokrácia kereteit keletebbre, s egy szintén furcsa republikánus amerikai elnök kellett hozzá, (egy színész!), hogy az „örök időkre” ígérete végképp a süllyesztőbe kerüljön.
Jalta helyett lett Málta. Moszkva és Washington megalkudott. Európáról is. Európa akkor nem követelte, hogy a tárgyalóasztalnál ülhessen a vezérkara is, holott az európai kontinens átszabása volt terítéken. Megszűnt a katonai-hadászati ellenpólus, a Varsói Szerződés, amely az Észak-atlanti Szerződésre adott felelet volt harmincnégy évvel ezelőttig, talán mert Gorbacsov úgy gondolta, a Nyugat nem Szovjetunió, ott még érvényes az úri becsületszó és köti a megállapodó feleket. Jelcin még tovább ment, magát a Birodalmat is megszüntette.
Megszületett az egypólusú világ és, ahogy az már lenni szokott a világtörténelemben, az egyetlen „világhatalom” a világuralmat tűzte ki célul. Világvallásként pedig meghirdette a „liberális demokráciát” s erőnek-erejével terjesztette is, hol pénzzel, hol terrorellenes „speciális hadműveletekkel”, hol segélyprogramokkal, hol meg pénzzel és politikai aktivista hálózatok (NGO!) által szított virágos és színes forradalmakkal, véres polgárháborúkkal.
Ha belegondolunk, mégiscsak anakronizmus, hogy a NATO még mindig itt van és terjeszkedik, holott nincs már hasonló nagyságrendű és ütőerejű ellenséges katonai blokk a túloldalon, így, ha túlságosan mutogatja az izmait, legfeljebb az érhető el vele, hogy előbb-utóbb létrejön az ellenerő is. Ha az amerikai elnök azon morfondíroz, hogy épp ideje már, hogy Európa nyugati része felelősséget vállaljon magáért honvédelmi területen is, Amerika érdekeit követi.
A progresszív európai vezetéssel szemben Donald Trump látja, amit látnia kell. Gyorsan változik a világ. Felnőtt Kína, India, Brazília, még mindig nagyon erős Oroszország – s velük a gyorsan fejlődő BRICS+ államok sora. A Goldman Sachs közgazdásza szerint 2050-re geopolitikai tömbként ők fogják uralni a világgazdaságot. Washingtonnak az Egyesült Államok az első – ezt hirdette meg Trump elnök, mert a világ újrafelosztása folyik. És világos a cél: az USA az első.
