Látszik a vége
2022. február 24-e egy csütörtöki napra esett, emlékszem rá, én voltam a szerkesztőségi ügyeletes aznap. Miközben legalább részlegesen próbáltam tájékozódni a ránk robbanó hírözönben, a legerősebben talán az rezonált bennem, hogy „basszus”, ez itt van a szomszédban. Királyhelmeci rokonaim lakótelepi lakásának ablakából átlátni abba az országba, ahol most háború zajlik.
Az első napokban azt láthattuk, hogy az ukránok már Kijev határait erődítik, mert jön az orosz. Azonban a kezdeti stratégiai hibák – elsősorban a logisztikai láncok megbomlása, a modern hadviselési eszközök hiánya és a rossz kommunikáció – hamar korlátozták a lendületet. Amint a kezdeti előrenyomulás kudarcot vallott, Ukrajna, lehetőségeihez mérten igyekezett megszervezni a védelmi vonalait, amelynek során az amerikai és európai hadsegélyek, modern fegyverrendszerek és precíziós rakétarendszerek jelentős szerepet kaptak. Az invázió kezdeti lendületének megtorpanása után a konfliktus egy felőrlő jellegű, hosszú távú háborúvá alakult.
A háború velünk élt az emelkedő üzemanyag- és energiaárak, a háborús infláció formájában; a bőrünkön is éreztük: itt bizony az eddig megismert geopolitikai valóságunk átalakítása zajlik. Ursula von der Leyen és még páran elhitték, hogy Oroszországban a mosógépekből szerelik ki a chipeket a rakétákhoz, a harctéri valóság azonban mást mutatott. Az európai szankciós politika pedig leginkább az Európai Unió korábbi, rossz döntések miatt egyébként is eresztékeiben recsegő gazdaságára mért újabb csapásokat.
Az orosz–ukrán háború katonai, gazdasági, diplomáciai, humanitárius, geopolitikai stb. elemzését okulásul el kell végeznünk. Miközben az orosz hadigépezet megállíthatatlanul halad előre, az Atlanti-óceán túloldalán bekövetkezett irányváltás, a Donald Trump által diktált szemléletváltás következtében újra terítékre került a béke.
A múlt héten megrendezett Müncheni Biztonságpolitikai Konferencia sokkal realisztikusabb volt, mint például a korábbi svájci békekonferencia. A korábbi, idealizáltnak mondható megoldások helyett az orosz narratíva azt állítja, hogy a valós biztonsági kihívások megoldása csak akkor lehetséges, ha a nemzetközi közösség képes elfogadni a régió hagyományos rendjét. A nemzetközi közösség feladata, hogy mindkét fél számára olyan keretet biztosítson, amely elősegíti a békés rendezést. Ez biztosan nem fog könnyen menni, de ami Németország és Franciaország esetében működhetett, az (talán) működhet máshol is. És a béke megteremtése nem csupán a katonai erődemonstrációk elkerülését, hanem a közös érdekek és az együttműködés keresését is jelenti. A végső cél, hogy a felek olyan megoldásra jussanak, amely hosszú távon biztosítja a stabilitást, a biztonságot és a békét Ukrajna, a régió és a globális rend számára. Ehhez 2022. február 24-e óta most állunk a legközelebb.
