Szlovákiában az ellenzék jobban bízik a tüntetésekben, mint a kerekasztalban?
A KDH-t kivéve az ellenzéki pártok nem vettek részt Pellegrini köztársasági elnök által összehívott kerekasztalon. Az államfő ugyanis úgy érezte, itt az ideje tisztázni a szándékos félreértéseket, félrehallásokat, mert sokéves konszenzust követően az ország külpolitikája jelenleg a belpolitika harcok szolgálatába került.
A találkozón ott voltak a koalíciós pártok, Matovičékat meg se hívták, mert komolyan akartak tárgyalni aktuális kül-és biztonságpolitikai kérdésekről, egy komolytalan csoportosulással pedig ilyet nem lehet. Nem hívták tehát őket, ennek ellenére kijelentették, hogy nem vesznek részt a megbeszélésen. A SaS és a Progresívne Slovensko ignorálta az elnöki meghívást arra hivatkozva, hogy jelenleg nincs miről tárgyalni, (az év elején lett volna, amikor ők akarták)), és a köztársasági elnök által kezdeményezett politikai kerekasztal csak egy figyelemelterelő mediális háttérjáték.
A PS kijelentette, hogy a politikai kerekasztalon való részvétellel csak asszisztálnának a kormánypártoknak az európai struktúrákból kivezető törekvésekhez.
Hintapolitika hatalmi céllal? Azóta ugyanis az ellenzék számára az utcák és a terek jelentik a hazai pályát, itt érzik magukat otthonosan, és mivel a köztársasági elnök nem az utcára hívta meg őket, hanem az elnöki palotába, számukra ebből nem származna semmilyen politikai előny.
A szlovák politikai ellenzék a parlamenti és államfői politizálás helyett kijevi mintára már az utcai politizálást, (utcai harcokat) helyezi előtérbe, ezt tartják kormányváltási lehetőségnek. A köztársasági elnöki palota az ellenzék számára nem jelent hazai pályát, ott nem lehet hőbölögni, onnan nem lehet megvezetni az embereket. A kerekasztalon elhangzott kijelentéseket viszont nem lehet kiforgatni, azt csak tudomásul lehet venni, ezért inkább távol maradtak.
Ottlétük esetében ők is hallhatták volna, hogy a kormányellenes tiltakozó akcióknak, amelyek főtémája éppen az unióból és a NATO-ból való kilépés, nem megalapozottak.
Mivel vinnék ki legközelebb az embereket az utcákra Szlovákiában, ha ezt kijelentéseikkel megcáfolnák a kormányerők? Marad tehát a megalapozatlan struccpolitika, miszerint Ficoék ugyanúgy, mint Orbánék oroszbarátok és ukránellenesek. Brüsszeli kotta alapján Šimečkáék szerint is a fegyverszüneti és béketörekvések unióellenesek, az oroszellenes szankciós politika az egyetlen békéhez vezető út, a migránsokat pedig bármi áron be kell fogadniuk a tagországoknak.
Pellegrini köztársasági elnök kerekasztalos kezdeményezése tehát egyrészt arra irányult, hogy az ország külpolitikája az előző évekhez hasonlóan megint konszenzuson alapuljon, ne legyen a belpolitikai harcok eszköze. Másrészt csökkenjen a jelenlegi társadalmi megosztottság. Az államfő erről a keddi politikai kerekasztal után nyilatkozott, melyen a kormánypárti Smer-SD, a Hlas-SD és az SNS, valamint az ellenzéki KDH vett részt.
A kormányfő leszögezte, Szlovákia csak az európai uniós és a NATO-tagság keretében tudja elképzelni az ország jövőjét. Nehéz lett volna Šimečkának (PS) és Branislav Gröhlingnek (SaS) szembe szállnia ezekkel a kijelentésekkel, illetve valamit is hozzátenni, inkább nem mentek el a Pellegrini által összehívott kerekasztalra.
Még szerencse, hogy Milan Majerský, a KDH vezetője kedden jelen volt az ellenzék részéről az elnöki palotában, ahol Peter Pellegrini köztársasági elnök és a koalíciós pártok vezetői megerősítették, hogy Szlovákia helye az EU-ban és a NATO-ban megkérdőjelezhetetlen.
Az emberek többsége viszont a kerekasztaltárgyalás kimeneteléből jól látja, hogy melyik fél törekszik a konszenzusos megoldásra, és melyik akarja kiélezni a belpolitikai harcot a hatalom megszerzése érdekében.
Azt is kíváncsian várjuk, hogy a tüntetések ezirányú okafogyottságát követően vajon most mivel fog kirukkolni Szlovákiában a politikai ellenzék, hogy az utcán tartsa az embereket?
