Acél, szén, gazdaság után csak az álmodozás marad?
Átrendeződnek-e a dolgok itt, Európában, én nem tudom. Mindenesetre: a jelek elgondolkodtatóak. Az európai mintha-monarchiák – korábban alkotmányos királyságok/hercegségek – most éppen nem feszegetik a kérdést, hogy mit kéne kezdeniük ősöreg uralkodóházaikkal, ki kéne-e dobniuk, vagy végképp el kellene-e törölniük őket, hiszen már roppant régen – és mindenfajta demokráciát sértően – ülnek a trónusokon, senki nem választotta meg őket szabad és demokratikus módon, mert a királyok egyszerűen csak megszületnek… (Hát nem ’király’?!)
Meg aztán: a gyarmatos múlt pecsétje, a dicsőséges világbirodalmiság kisugárzása máig nem múlt el. Nem enged. Tudjuk, Egyesült Királyság – NAGY-Britannia és a külbirtokai (most így hívják a megmaradt gyarmatokat). Aztán Spanyolország – egy csipetnyi maradék Marokkóval, vagy a már király/császár/talanított Franciaország és külbirtokai, és hozzá a nemzeti-nyelvi megalapozottságú befolyási övezeteik szerte a világon. Ausztriát most felejtsük el, az ő befolyási övezetük mi voltunk, a Habsburg-ház tagjai itt élnek közöttünk; a svéd, a norvég, a Benelux-monarchiák fejeit is ismerhetjük, kit a Nobel-díj-osztásokról, kit a bulvárhírekből, magyarán: a régi dicsőség visszaálmodását Európában azért senki nem adta fel teljesen.
Ez még az Európai Gazdasági Közösség (12 tagállam) idejére esett. Oda bekerülni – ez volt alig felszabadult térségünk országainak minden álma. Észre sem vettük, hogy a régi tagállamok már a birodalom kiépítésére készültek, 1992. február 7-én aláírták a maastrichti szerződést és megalakították az Európai Uniót, mely hivatalosan a maastrichti szerződés 1993. november 1-jei hatályba lépésével jött létre.
1995-ben Ausztria, Finnország és Svédország már ide csatlakozott, majdnem tíz év múltán mi is, még három év múlva Románia és Bulgária, 2013-ban pedig Horvátország. Azóta a többi felzárkózni kívánó balkáni ország várólistán van (Törökország meg örök időkre). Közben jól látni, hogy itt, a Nyugat-Balkánon török és kínai befolyási övezet épül, Boszniában meg Koszovóban pedig már jó ideje amerikai megbízottak vezénylik az élet folyását.
A birodalom csak a brüsszeli és a strasbourgi központban növekszik, hízik. Az elöljárói meg igazi monarcha módjára viselkednek: követelőznek és szankcióznak. Kint és bent is. Meg játszadoznak és álmodoznak. Most háborúsdit és győzelmet képzelnek, Ukrajna megkaparintását.
Mire is? Hiszen a tagországaival sem bír, azok szépen csúsznak lefelé, egyre szegényebbek és kilátástalanabbak. És Ukrajna nem egy afrikai gyarmat, képes átlátni, hogy neki is jobb és kifizetődőbb, ha kiegyezik Washingtonnal. Onnan cserébe maga is várhat gyarapodást.
