Külalak, helyesírás, tartalom
Nem tudom, ma hogyan működik, de régebben az iskolai fogalmazásokat három jeggyel értékelték a magyartanárok. Külön osztályozták a tartalmat, a helyesírást és a külalakot is – K:, H:, T: plusz a jegyek álltak a fogalmazás végén. Ebben bizonyára közrejátszott a jegyszerző szándék is, mivel általában a félév vége előtt íratták meg a fogalmazásokat, és olyankor jól jött a három jegy a tanári noteszbe, különösen a nagy létszámú osztályok esetében, ahol nem sűrűn került sor a tanuló feleltetésére év közben. Csakhogy a külalakra adott érdemjegy milyen módon tudta objektívan befolyásolni a félévi osztályzatot magyar nyelvből és irodalomból? A helyesírásra adott külön jegy még csak-csak indokolt volt, mert külön állva nem rontotta le az egyébként kitűnő fogalmazást.
De a külalak? Hogy ferde volt és nem 2-3 centiméteres a margó, vagy belecsúszott a szöveg, kevésbé tűnt fontosnak a tanuló szemszögéből. Meg aztán teljesen szubjektív megítélés alá tartozik, milyen a külalak. Teljesen olvashatatlan biztos nem volt, hiszen év közben a füzetellenőrzések alkalmával már minden kézírást megismerhetett a tanár. És akkor még írtak a táblára is krétával…
Emlékszem, az apám kulcscsomóján volt a postaláda kulcsa. Ha én hamarabb hazaérkeztem és megláttam a postaláda résein át a várva várt levelet, minden tudásomat összeszedve igyekeztem csavarhúzóval vagy bármilyen más hegyes tárggyal felpiszkálni a nyíláshoz, hogy aztán kissé meggyötörten kiemeljem. Persze előtte az ablakból lestem a postást, és ha szerencsém volt, elcsíptem, nem dobta be a postaládába a levelet, hanem átadta érintetlenül. Már a lépcsőn ülve felbontottam és elolvastam. Aztán még vagy százszor, szinte már fejből tudtam minden sorát. Élmény volt a várakozás a napokon át érkező levélre!
De a postásnak is volt lelke, Örkény István Tóték című kisregényében a falu postása előbb szépen elolvasta a frontról érkező leveleket, a rossz hírekről szólókat összetépte, nem kézbesítette őket. Ezért járt jól a frontról kimerülten érkező őrnagy, a szülők mit sem sejtve lesték minden óhaját, amíg náluk töltötte szabadságát fiuk meghívására. Pedig, ha tudták volna, hogy már nincs is fiuk, nem dobozoltak volna vele egész napokat…
A postásoknál fontosabbnak tűntek a távirathordók, őket mindenki ismerte a városban. Furdalt is a kíváncsiság, amikor megállt a járgányával (Újvárban Trabanttal), hogy kinek érkezett ennyire fontos táviratos üzenete, mert az ilyen küldése nem volt olcsó mulatság. Nekem soha nem jött táviratom, talán csak a szalagavatómra és az esküvőmre pár darab. Már nem is fog…
Ma már többnyire csak számlákat, felszólításokat, értesítéseket hoz házhoz a postás, ezekért meg nem érdemes az ablakban ülve lesni őt. A fontosabb ajánlott küldeményeket át se adja, meg se próbálja kézbesíteni, általában rögtön egy sárga cetlit dob a ládába, hogy a postán átvehető. Nem szívesen látok a ládámban ilyen sárga cetliket, mert többnyire pénzbe kerülnek.
Gyerekek, felírom a táblára a mai fogalmazás négy témáját. Elküldeni nem tudom, mert a telefonokat reggel le kellett adnotok a portán. Ne feledjétek, a kétcentis margó is meglegyen és csak a baloldalra írjatok, a jobb oldalon majd javítani fogtok. És ugye külalak, helyesírás, tartalom!
