Nyelvtörvény újratöltve?
Azt beszélik, hogy állítólag kilátásba helyezték Felvidéken az államnyelv védelméről szóló törvény szigorítását. A kilencvenes, kétezres évek rossz emlékű államnyelvtörvényei tehát újra napirendre kerülhetnek nagyon sok felvidéki magyarban bosszúságot, kellemetlen emlékeket felidézve. A kilencvenes évek végén komoly tiltakozási hullám kísérte az államnyelvtörvény elfogadását, melynek kicsúcsosodását a dunaszerdahelyi stadionban tartott tiltakozó nagygyűlés képezte, mivel joggal érezhettük úgy, hogy a törvény és az ebből származó szankciók elsősorban ellenünk irányulnak.
Ameddig például Érsekújvárban az aktivistáknak (Érsekújvár, én így szeretlek csoport tagjainak) komoly küzdelmet kell folytatniuk azért, hogy az üzletekben, vendéglátóipai egységekben megjelenjenek a magyar nyelvű feliratok, mivel ez még mindig nem természetes, addig a városon államnyelvű megnevezések nélkül zavartalanul végig söpörnek a pubok, shopok, centerek, shopping centerek, cityk, cafék és casinók. Az ilyen jellegű és egyre erősödő angol behatásoktól védelmezni kell a szlovák nyelvet, de a nemzetiségek nyelvezetét is.
A szlovák parlament 2009-ben fogadta el az úgynevezett „államnyelv törvényt”, mely szerint a szóbeli és az írásbeli kommunikáció során használt nyelv a legtöbb nyilvános helyzetben és helyeken, az állami hivatalokban és intézményekben csak szlovák lehet. A törvény értelmében a szlovák nyelv az ország szuverenitásának legfontosabb kitétele. Nyelvcsendőrök lepték el a Felvidéket, lépten-nyomon lehetett attól tartani, hogy lesújtanak egy Csemadok-szervezetre az egynyelvű hirdetményük miatt, ellehetetlenítette a törvény a regionális magyar műsorszórást, eljárást indítottak például a Gombaszögi Nyári Tábor szervezői ellen, mert reklámplakátjukon nem szerepelt szlovák felirat, a Magyar7 reklámplakátjával kapcsolatosan is bejelentés született. A nyelvtörvény betartására irányuló ellenőrzés több esetben is zaklató formát öltött. Nagy felháborodást váltott ki 2013-ban az az érsekújvári esetet, amikor egy fiatal lányt azért nem vizsgált meg az orvos, mert nem tudott szlovákul. Sok esetben az egészségügyi intézmények is visszaéltek a nyelvtörvénnyel, orvosok, nővérek a törvény értelmében nem beszéltek betegeikkel magyarul.
Most viszont nyelvtörvényileg a helyzet rosszabbra fordulhat! Annak ellenére történhet így, hogy a kormányfő lesz a kormány nemzetiségi kisebbségi tanácsának elnöke, az alelnöke pedig a nemzetiségi kormánybiztos. Bár a kulturális tárca szerint a nemzetiségi jogok nem fognak csorbulni, mindenképpen aggályos, hogy „kulturáltan” emelni akarják a büntetési tételeket, és a szaktárca azt is felvetette, hogy a hivatali nyelvhasználaton túl a közéleti nyelvhasználatra is kiterjesztenék. Vagyis a jövőben a választási plakátok magyar szövege miatt is fenyegethetné szankció a magyar pártot.
Az alkotmány értelmében Szlovákiában a szlovák az államnyelv, és a nyelvtörvény szerint minden más nyelvvel szemben elsőbbséget élvez. Eközben a törvény különösen oldja az államnyelv és a kisebbségi nyelv kapcsolatát. Eszerint a kisebbségi nyelveket egyes törvények alapján lehet használni Szlovákia területén, de csak abban az esetben, ha a nyelvtörvény erről nem rendelkezik másként. Tehát a nyelvtörvény más törvények előtt is elsőbbséget élvez. Ellenben más európai országokban ez úgy működik, hogy a hatályban lévő specifikus törvények kapnak előnyt az általános törvényekkel szemben. Habár a helyzet a közelmúltban mutatott némi javulást, a kisebbségi nyelvhasználat jóval kevesebb mértékben van engedélyezve, mint az államnyelv.
Az államnyelvtörvény szigorításának egyik következménye az lehet, hogy felerősödhet a többségben a feljelentési vágy, a sorozatos jelentgetés. A kisebbségben pedig a megfelelési szándék, és erősödhet a szolgalelkűség is.
