Én tüntetek, te tüntetsz, ő kitüntet...
Tudom, hogy a köztéri tüntetések a demokrácia eszközei olyan esetekben, amikor bizonyos értékrendet képviselő emberek valamitől megcsömörlöttek, valamiről teljesen ellentétes véleményük van, és úgy érzik, számukra egyéb lehetőség nincs az elégedetlenségük kifejezésére, a változtatásra. De miért ne lenne?
Valahova ők is tartoznak, valakikre ők is csak szavaztak – pártra, politikusra, irányvonalra. Akkor miért nem bíznak meg bennük, miért nem tőlük követelik, hogy erőteljesebben képviseljék az érdekeiket. Tüntetések, utcai véleménynyilvánítások helyett ugyanis léteznek különböző politikai fórumok, legfelsőbb a parlament, ahol a megválasztott politikusaik szólhatnak, tiltakozhatnak, elmondhatják, mi bántja a választóikat, és nem lenne szükség a februári hidegben ácsorogni a tereken, hallgatni az újat már mondani képtelen botcsinálta hordószónokokat.
De nem, számukra a megoldást a tüntetésekben virágzó „utcai konfrontáció” jelenti. Amiből akármi lehet,”jobb esetben” még el is durvulhat. Ez persze nem lenne ellenére az ellenzéki politikai oldalnak, szinte lesik, mikor állnak vigyázzba a rendőrségi gumibotok, mikor lehet hivalkodni az erőszakkal.
És akkor még nem beszéltünk a kormánybukást erőltető és minden erőből támogató külföldi érdekcsoportokról, amelyek szítják a tüzet a patrióták által vezényelt térségben. Most, hogy számukra Amerika elesett, annál nagyobb erőket fognak összpontosítani Brüsszelbe.
Ma már egyre divatosabb gyülekezési forma a tüntetés! Holnap talizunk ötkor a főtéren? Persze, ha havazik, ha fúj, ha Fico- szimpatizánsok potyognak az égből, ott a helyem. Miről is lesz szó? Hogy takarodjanak...
A konkrét célok viszont kissé homályosak: Szlovákia maradjon Európa, Ukrajnának is ott a helye azonnal, genderszabadságot Szlovákiának, szankciókat Oroszországnak, és persze mondjanak le mind egy szálig, mert nem európai gondolkodásúak!
De mit jelent ma az európai gondolkodás? A hatalom birtoklását, sok-sok pénzt és engedelmességet. Valahogy összemosódnak a követeléseik, lehet, hogy külön-külön még lenne is mondanivalója, zanzásítva kevésbé.
Nem szeretek tüntetésre járni, az olyan utcai. Kuciakék halála után voltam kint a téren és a városból elüldözött magyar ferences pap érdekében is két alkalommal. Előtte pedig a magyar iskolákért több helyen több alkalommal, a szlovák államnyelvtörvény ellen is, még előbb számtalanszor 1989-ben. Mondhatom, eléggé kitüntettem magam..., oly korban éltünk. Akkoriban még volt célja a tüntetéseknek! Ma azt mondják, hogy tüntessek, legyek progresszív, mert az jó, Brüsszelnek is tetsző magatartás. És féken kell tartani a másképp gondolkodókat, a patriótákat, visszahozni a félrecsúszott hatalmat helyi szinten, országoson is, és Trump ideje alatt majd bizonyára a világ nagy történéseinek mozgatóit is. Szerintük az nem progresszív, ha hinni tudunk a nemzeti - konzervatív értékekben. Nem csak olyanban, hogy én tüntetek, te tüntetsz, ö aztán talán majd kitüntet.
