2025. január 25., 10:28

A béke éve lesz?

2023 meleg nyarán, amikor még bőven csak előkampány-időszak volt az amerikai elnökválasztáson, Donald Trump, mára hivatalban levő amerikai államfő megüzente: beiktatását követően 24 órán belül békét teremt Ukrajnában. A beiktatás és írásunk megjelenése között több nap is eltelt, béke meg nincs. Hát mi történt?

 

Putyin - Zelenszkij - kollázs

Az 2023 meleg nyarán is nyilvánvaló volt, hogy az akkor még csak aspiráló elnök nem fogja két telefonnal elrendezni a békét, és immár nem kampányüzemmódban arról hallhatunk, hogy száz napon belül zárná le a háborút, és inkább ezt sem ő, hanem ukrajnai különmegbízottja kommunikálja.

Ahhoz, hogy a tárgyalások egyáltalán szóba kerülhessenek, több alapvető feltételnek kell teljesülnie.

Jelenleg mindkét fél katonai előnyök megszerzésére törekszik. E tekintetben Oroszország áll jobban, Ukrajna inkább csak próbálkozik. Ahhoz, hogy asztalhoz lehessen ülni, először is tűzszünetre van szükség. A lassú, de folyamatos orosz előrenyomulás Kelet- és Dél-Ukrajnában, valamint az ukrán erők orosz területre való betörései, precíziós fegyverekkel mért csapásai tovább bonyolítják a helyzetet. A tűzszünetet nemzetközi megfigyelők vagy békefenntartók segítségével kellene biztosítani, amit Moszkva más esetekben nem nagyon szokott támogatni...

A tárgyalások kereteinek és menetrendjének meghatározása szintén elengedhetetlen. Oroszország ragaszkodik ahhoz, hogy a tárgyalások vegyék figyelembe a „reális helyzetet”, ami a megszállt területek annektálásának elismerését jelentené. Ukrajna ugyanakkor nem mondhat le szuverenitásáról, még akkor sem, ha a negyvennyolcból már rég engedett, és elképzelhető, hogy ha nem Zelenszkij, akkor valaki más vezetésével bizonyos, ideiglenesnek mondott területi engedményekre hajlana.

Kulcsszerepe lehet a nemzetközi közvetítésnek. Trump jelezte, hogy közvetlen szerepet kíván vállalni, esetleg kiszorítva az európai mediátorokat, Franciaországot és Németországot. Ugyanakkor egy sikeres közvetítéshez szélesebb körű támogatás szükséges, beleértve a semleges államokat, mint Törökország vagy Svájc. Sajnos, az eredetileg ilyen célokra is létrejött ENSZ egyre inkább önmaga karikatúrájává vált az utóbbi években, így ilyen feladatra nem alkalmas. Különösen fontos Kína, amely képes lehet ellensúlyozni a nyugati befolyást, miközben fenntartja Moszkva bizalmát.

Mindkét fél hazai politikai korlátokkal is küzd. Vlagyimir Putyin számára politikailag kockázatos lenne a területi engedmények megadása, mivel hatalmát részben a katonai sikerekre építette. Mi, magyarként tudjuk, milyen társadalmi közhangulatot idéz elő a sikeresen elfoglalt területekről való kivonulás, nem volt az még olyan régen. Volodimir Zelenszkijnek szintén béklyókkal a bokáján kell járni a legényest, hiszen nyugati szövetségesei támogatásától függ, és nem engedheti meg, hogy gyengeséget mutasson.

Mivel a háború minden esetben pénzről is szól, a gazdasági ösztönzők szintén lényegesek lehetnek. Az orosz gazdaság, a vágyvezérelt brüsszeli és washingtoni elképzelésekkel szemben ellenállt a szankcióknak, de az infláció és a munkaerőhiány jelentős problémákat okoz. A szankciók enyhítése előfeltétele lehet egy békeegyezménynek, de ehhez Moszkvának komoly engedményeket kellene tennie. Ukrajna oldaláról nézve alapvető a nyugati katonai és gazdasági támogatás. A hosszútávú segélycsomagok és biztonsági garanciák nélkül az elnéptelenedett, szétlőtt ország nem érezheti magát biztonságban.

Trump önbizalma ellenére a békéhez vezető út tele van akadályokkal. Az ellentétes álláspontok és a magas tétek miatt minden előrelépés csak lassan és fokozatosan érhető el. Mi, itt Európában megtanulhattuk, hogy a háborúkat nem akármilyen, hanem jó békével kell lezárni, ellenkező esetben egy újabb világégés melegágya is lehet. A tartós béke nem gyors megoldásokon, hanem hosszan tartó diplomáciai erőfeszítéseken múlik.

Az írás megjelent a Magyar7 2025/3. számában.

 

 

Megosztás
Címkék