Jobban kellene élni a meglévő lehetőségekkel
Mit hozott az Európai Unió a gazdaságunknak?
Csalók a közösségi oldalon
Az Unióban mára eljutottunk odáig, hogy aki kritizálni vagy kételkedni merészel, az ellenség. Aki reformot szeretne, az szkeptikus, aki rendet, az felforgató. Visszatért a régi bolsevik jelszó: aki nincs velünk, az ellenünk van.
Amikor még csak ígérgették, hogy ilyen is lesz, eltöprengtem néha, hogyan is fog kinézni. Hány fajtája lesz? Szivárványszínű lesz? Azt hittem, a harmadik nemhez szabják, kitalálják, mint akkoron, amikor még normális dolog volt normálisnak lenni.
Nem véletlen, hogy az összes totalitárius eszme, legyen az náci, fasiszta, kommunista vagy woke, az emberiség megváltásáról beszél, miközben minden eszközzel a közösségek szétverésére törekszik.
Nem egy furcsaság van, amit uniós létünk során megéltünk, megélünk. Fantasztikus elképzelések sorát láthattuk röpke – kis híján – húsz év alatt.
Nem mondhatjuk, hogy bezártak a báltermek, mert ki sem nyitottak!
Miért magasabb Kelet-Közép-Európában a saját ingatlanban élők aránya mint Nyugaton?
Most ijedtek vagyunk és tanácstalanok – sokan dühösek is –, mert úgy érezzük, az eddigi békés, komfortos életünket lopták el, lételemünk lett a bizonytalanság, a félelem.
Ahogy megyünk befele az adventba, próbálok valami túlélési stratégiát kialakítani. Mert sejtem, hogy a lezárás nem csak két hétre szól. Előttünk még a hosszú tél, egy kicsit nem árt megtervezni, ha élvezni is akarjuk.
Az emlékezés kanócain huzatos lángocskák pislákolnak.
Szeptember iskolakezdés nélkül? Mi lesz, ha megint...
Szabad a vásár és szabad a gazda! Szabadság és anarchia, e kettő kell nekik, abban tudnak igazán lubickolni!
Mindenki árnyékra vágyik, miközben kevesen akadnak, akik fát akarnak ültetni és a legtöbb területet lebetonozzák.
Kedves Néném! Remélem, a zord májust követően maguknál is beköszöntött a majdnem nyár!
Az egészségügyi megváltás ezúttal is az emberi kapzsiság, vagy lehet, hogy az ostobaság oltárán látszik elbukni.
Emlékszem a szlovák adóknak arra a gyomorforgató gyakorlatára, amikor állandóan a két „ellenpólust”, az MKP-t és az SNS-t ültette le a kerekasztal két végére.
Szigorúan köztünk legyen mondva: orbanizálódni még mindig jobb, mint gyurcsányizálódni, gréczyzálódni, vagy ne adj’ isten dobrevizálódni.