2021. november 28., 18:14

Jókedvünk tele

Talán meglepődik az olvasó a fenti címen és tévedésnek véli. Nem, nem, szó sincs erről. Csak ahogy megyünk befele az adventba, próbálok valami túlélési stratégiát kialakítani. Mert sejtem, hogy a lezárás nem csak két hétre szól. Előttünk még a hosszú tél, egy kicsit nem árt megtervezni, ha élvezni is akarjuk.

rénszarvas
Fotó: unsplash.com

Afféle mentes karácsonyunk lesz. Aminek a legjobban örülök, az a vásárlásiláz-mentesség, mert az több energiát képes elvenni, mint egyheti munka. Akkor mégis mi lesz a kötelező kari ajival (értsd: karácsonyi ajándékkal)? Online rendelem. A csomagküldők már felkészültek, úgy tűnik, győzni fogják a nagy rohamot. Online azonban csakis olyasmit szerzek be, amit nem kell felpróbálni, de hasznos és/vagy meglepit okoz annak, akinek szánom.

Utazást, messzi élményt idén nem ajándékozunk egymásnak, talán majd jövőre. Viszont egy dioptriaeltüntető drága lézeres szemműtét tervben van. Abban talán megegyezhetünk, hogy a legtöbb, mi adható, az éleslátás. A szó minden értelmében.

Sok családban nincs karácsony csilli-villi nélkül. Egy kis dekoráció itt, egy hatalmas fehér szarvas, ami szegény még szánkót is húz, amott, a balkonról meg batyus Télapó-figura kukucskál le az utcára. Minden csupa girland, arany, ezüst… Az adventi koszorú majdnem akkora, mint egy autókerék, a fél asztalt elfoglalja. Nálam viszont hódít a minimalizmus. Egy-két szál gyertya elég, nem kell fényárba öltöztetni kívül-belül a lakást, úgyis felmegy a villany ára. Spóroljunk csak, ránk fér! A karácsonyfa is lehet cserepes, kertbe kiültethető, vagy visszaváltható, hogy legyünk kicsit zöldebbek is. S nem kell teleaggatni túl flancosan. Egy-két mézeskalács figura, aranydió, fából készült díszecske untig elég rá.

Nincs karácsony terülj-terülj, asztalkám nélkül. De túlzásokba itt sem érdemes esni, mert ételt kidobni a legnagyobb vétek. Legalábbis engem még erre tanítottak. Inkább többször főzzünk kevesebbet az ünnepek alatt, hogy biztosan elfogyjon. Citrom- és vaníliaillat, némi fahéjjal vegyítve azonban mindenképpen terjengeni fog a lakásban és a diódaráló is bevetésre kerül, mert sütemény nélkül nincs ünnep. Mézes, zserbó, bejgli, linzer… De ami a legeslegszebb lesz, hogy az ünnepen már saját gyümölcsünkből főzött pálinkákkal koccinthatunk.

A december tehát nagyjából kész. Csak semmi rohanás, idegbaj, sorban állás… Lassacskán, kicsinyenként, akár home office mellett is mindent el lehet végezni. Talán most igazán nyugodt és meghitt lesz az ünnep, szűk családi körben. A többiekkel pedig akár órákat is csetelhetünk vagy telefonozhatunk.

Januártól aztán jöhet az új élet. Újév kezdetén ez így dukál. A fogadalomtétellel csak óvatosan! Itt is érvényes, a kevesebb néha több. Lehet, hogy a napi 10 ezer lépés is elég lesz, nem kell azonnal a maratoni futásra gyúrni. Nagy séták a fagyos-havas természetben, mert romantikusan így képzelem. S mert gyermekkorunkban ez még így is volt. Vagy végre megtanulni angolul. Biztos indul újabb online tanfolyam… Esetleg elsajátítani valamilyen meditációs technikát. Esténként társasozni és olvasgatni. Időben nyugovóra térni, vidáman és fürgén pattanva ki másnap az ágyból.

Rendet és rendszert vinni a napokba. Tervezgetni. Például azt, hogy tavasszal milyen virágokat ültetünk, vagy, hogy megejtjük-e végre a kerítés átfestését, esetleg kutyát fogadunk-e örökbe. Lássuk be, ezek is mind nagyon nemes cselekedetek és életszépítők.

Mentes lesz sok mindentől az előttünk álló tél, de egytől biztosan sem. Az egymásra figyelésből, a másiknak való örülésből több, sokkal több lesz most. Talán végre megtanuljuk értékelni azt is, akink van. A másikat, ott mellettünk, vagy az asztal körül. Szeressük össze egymást, mert erre van most a legnagyobb szükségünk. A téli nagy didergésben, a bennünk hónapok óta lappangó borzongásban. Amikor testünk-lelkünk átfázik, egy forró tea is csodát is tehet. Meg egy-két jó szó is, ami szíven talál. Ne fukarkodjunk velük!

Megosztás
Címkék