Nem minden a saját lakás...
Az Eurostat, az Európai Unió statisztikai hivatala szerint az EU lakosságának 69,7 százaléka lakott saját lakásban 2020-ban, bérleményben pedig 30,3 százalékuk. Sokak számára meglepő, hogy saját tulajdonú lakásokban, házakban legtöbben a szegényebb közép-kelet-európai térségben laknak, Szlovákiában például a lakosság 92,3 százaléka, amivel nagyon előkelő, Románia után a második helyen áll az ország.
A rossznyelvek szerint ebben a kimutatásban az is közrejátszik, hogy nagyon elszaporodtak a csigák az országban… De félretéve a viccet, elgondolkodtató, hogy a fejlettebb nyugaton miért törekednek kevésbé arra, hogy saját ingatlanjukban éljenek, ehhez képest Közép- és Kelet-Európában szinte státuszszimbólummá nőtte ki magát a saját ingatlan nagysága, berendezettsége, elhelyezkedése.
Szinte szemlesütve ismeri be nálunk valaki, ha nem a saját lakásában él, a többiek pedig megvetően tekintenek az ilyen balfékekre. Kevesebben gondolnak arra, hogy a saját lakás és a munkahely mennyire összefügg egymással.
Mennyit kell például naponta a fővárosba utaznia a munkahelyére egy vidéki, saját családi házában élő embernek. Mennyi kényelmetlenséget, fáradtságot okozhat a hajnali kelés és kései hazaérkezés. A napi ingázást nehezen lehet megszokni, hiába állítják ellenkezőjét az emberek. Mennyivel kényelmesebb lenne ilyen szempontból egy fővárosi albérlet az egész család számára. Persze, nem egy olcsó mulatság, a fizetések pedig nem annyira magasak még a fővárosban sem. Nyugaton az emberek gyakran változtatnak munkahelyet, mennek más városokba kedvezőbb munkalehetőség után, számukra nem jelent kiemelkedően fontos befektetést egy lakásvásárlás. Talán csak a nyugdíjaskor közelében válik számukra izgalmassá a lakásvásárlással egybekötött letelepedés. Sőt, manapság már a teljes országváltás sem kizárt, szeretnének sokan letelepedni egy biztonságosabb országban, például Magyarországon.
Szlovákiában a saját tulajdonú lakások száma a kilencvenes évek első felében ugrott meg nagyon, amikor az állam megszabadult az állami lakások nyűgétől, és sok lakásbérlő jutott ekkor kedvezményes áron ingatlanhoz oly módon, hogy megvásárolhatta az államtól, önkormányzattól a bérlakását.
Ez a későbbiekben bizonyos röghöz kötöttséget jelentett nem csak az illetőnek, hanem a lakás későbbi örököseinek is. És ugye egy kisvárosban az évek múlásával beszűkültek a munkalehetőségek, a saját lakás rezsiköltségei pedig megmaradtak…
A másik, napokban közreadott felmérés a megélhetésünk alakulására vonatkozik.
Az ország lakosságának csaknem fele, 49 százaléka gondolja úgy, hogy rosszabbul sikerült a 2021-es év, mint azt januárban remélte. Több mint 20 százaléknyian pedig sokkal rosszabb évet zárnak, mint azt az év elején gondolták – derült ki a Go4insight november végén, december elején készült felméréséből. Ezek az adatok egyértelműen arra utalnak, hogy a szlovák kormány nem állt a helyzet magaslatán a Covid-járvány gazdasági következményeinek kezelésében. A járvány megfékezésére hozott intézkedések, a bezárások, kényszerű leállások kárvallottjait nem tudta kellőképpen kompenzálni, ami komoly életszínvonal csökkenést eredményezhet még az újévben is, amennyiben nem változnak kedvezőbbre a dolgok.
A két felmérés hírét, a saját tulajdonú lakások magas számára vonatkozót, valamint a megélhetésünk tavalyi alakulására vonatkozót összevetjük, elmondható, hogy a járvány okozta válságot kormányunk szánalmasan és kapkodva kezelte, és teljesen mindegy volt, hogy a megpróbáltatásokat 2021-ben saját tulajdonú vagy bérlakásokban éltük át.
