2021. június 13., 18:12

Érsekújvári levél (III.)

Kedves Néném! Remélem, a zord májust követően maguknál is beköszöntött a majdnem nyár! Az idén a hidegebbre sikerült hónapban sem hagyta magát becsapni a természet: májusban kinyílott, aminek ki kellett nyílnia, megtermett, aminek meg kellett teremnie és lefagyott, aminek nem kellett volna lefagynia. Csak a szívekbe költözhetett meleg, a lakásokban még fűteni kellett.

levél írás
Fotó: unsplash.com

A focipályákat is több helyen!

De már júniusban járunk, és itt van előttünk a labdarúgó-Európa-bajnokság. Magyar részvétellel és magyar helyszínnel (is). Bár bevallom, nekem ez a sokhelyszínes lebonyolítás kissé idegen. Az Eb-t ugyanis ezúttal 11 helyszínen rendezik, s ilyen még nem volt, és remélem, nem is lesz a jövőben. Azért bátorkodom ezt leírni, mert tudom, hogy kedves Nénémtől sem idegen ez a gondolatmenet. Úgy emlékszem, annak idején kétkedő véleményt tetszett nyilvánítani már a kéthelyszínes (osztrák–svájci és ukrán–lengyel) rendezéssel kapcsolatban is.

Aztán legutóbb, 2016-ban helyreállt a rend, és Franciaország egyedül rendezte meg a kontinenstornát, ahol a későbbi Európa-bajnok portugálokat is megelőzve csoportgyőztesek lettünk. Emlékszem, amikor megvertük a sógorokat, örömmámorban hívtam fel kedves Nénémet, és együtt énekeltük a telefonba: „Az éjjel soha nem érhet véget, varázsolj nekünk valami szépet…”

A Magyarország–Izland meccset pedig az unokámat ringatva néztem, és az egyenlítő gólunknál az ordításomtól felébredt a pici. Egyévesen rá kellett ébrednie, hogy a focit magyar gólra játsszák, még akkor is, ha az történetesen öngól. Azt szokták mondani, hogy kezdetben volt a káosz. A fociban pont fordítva van, mert az Eb-k történetében 1976-ig csak a legjobbak legjobbjai: 4 európai válogatott vett részt a tornán. A résztvevők számát 1980-ban 8-ra, 1996-ban 16-ra növelték, hogy 2016-ban már 24 csapat vegyen részt. Hogy ennyi csapat el sem fér egy országban? Dehogynem, a franciáknál is elfértek!

Kedves Néném fényes bizonyítéka annak, hogy azért a labdarúgás a legizgalmasabb sportjáték, mert a hölgyeket is le tudja ültetni a tévé elé. Jobb is, ha a közelünkben vannak, mert a bekapott gólt követően el kell kapni a felrúgott asztalról repülő vázát és az önálló életet élő poharakat. A győztes gólnál pedig a csillár kerül veszélybe. Persze ilyenkor örülhetnek az elcsattanó csókjainknak is.  

Nem lesz könnyű, kedves Néném, mindenki tudja! Halálcsoport a miénk, aligha remélhetjük, hogy meglepetést okozunk magunknak és a világnak. Tudom, egy Ronaldo nem csinál nyarat, de sok hasonló tudású Ronaldo a portugál csapatban már bármire képes. Hogy a világbajnok franciák majd elkönnyelműsködik ellenünk a meccset?

Azt mondja, kedves Néném, hogy szegény embert az ág is húzza? Úgy, biz a! Sajnos nem vagyunk abban a helyzetben, hogy ha netán sérülés miatt kiesnek a legjobbjaink, ugyanolyan képességű játékosokkal tudjuk pótolni őket. Valamikor egy Tichy Lajos, egy Göröcs Titi vagy később egy Ebedli Zoli kaliberű játékos sem fért be mindig a válogatottba, vagy még korábban, az Aranycsapatban a szenzációs Sándor Csikar is sokszor csak Budai szerelését cipelhette. Ma pedig nagyon megérezzük, ha Szoboszlai, a legtehetségesebb magyar, vagy a másik erősségünk, a DAC-os Kalmár Zsolt sérülés miatt nem vehet részt a tornán.

A magyar szív majd helyettesíti őket, és pótolja a képességbeli különbségeket? Vagy a Puskás Aréna 65 ezres szurkolótábora lesz a 12. játékosunk, és akkor verhetetlenek leszünk? Legyen úgy, kedves Néném! Én mindenesetre bekészítem magam mellé a söröket, aztán jöjjön, aminek jönnie kell!

Hajrá, Magyarország!

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.