Szlovákia külügye egyre inkább belüggyé válik!
Mi is volt az, amit a háttérhatalom már Mickiewicz korában is tűzzel-vassal próbált kiirtani a fejekből?
Az uniós politika képmutatása.
A természet örök rendjét igyekeznek átírni, tűzzel-vassal is, ha kell, ne legyenek kétségeink.
Mindenesetre nyári vakáció ide, politikai uborkaszezon oda, kapaszkodni kell a tavaly augusztusban és idén márciusban kinyilvánított szándékba.
Napjainkban a nyugat-európai kultúráknak éppen a csődjét tapasztalhatjuk, a szemünk láttára roppannak meg, fulladnak káoszba ezek a társadalmak, elsősorban az önfeladás és a bevándorlás hatására.
Kemény idők várnak Európára.
Nem maradhat szürke egér, fel kell magát építenie, csak utána kezdhet bele a sebek gyógyításába.
Eduard Heger valóban új kultúrát hozott a négyes koalíció nehézkes működésébe, de úgy tűnik, ennél többre nem is képes.
Az akadozó oltási folyamatban pedig egyre látványosabban szembe fordítják a beoltottak táborát a beoltatlanokéval.
Az unokáinkkal nézzük a vén Dunát, ahogy méltóságteljesen hömpölyög lefelé.
Amit mi itthon normalitásnak hívunk, azt Nyugaton kirekesztésnek, homofóbiának nevezik.
Nem tudják kötelezővé tenni, de javasolni fogják a fürdőzőknek a letérdelést a parton a vízbe csobbanás előtt az úszómester sípjelére.
Tavaly a magyarok egyharmada már szlovák pártra, döntően az OĽaNO-ra voksolt, mert bedőlt a szemfényvesztő politikájának.
Sajnos, valamitől mi mindig megosztottak vagyunk!
Korunk véleményvezérei naponta vonják kétségbe az igazságot.
Tévedés ne essék, nem Orbán Viktort emlegette ez a félkegyelmű, nem is a Fideszt, hanem Magyarországot.
Azt mondják, nem vagyunk trendik, hogy még mindig makacsul ragaszkodunk a sokat megélt szavainkhoz, mint a nemzet, a hazaszeretet.
Kész öröm, hogy minden összefogás a végtelenben látszólag összefutó párhuzamosokat követi.
A kilencvenes évek amerikai dominanciája véget ért, ez azonban nem jelenti azt, hogy az Egyesült Államok lemondott volna arról, hogy visszavegye a világ rendőre szerepét.