Vajon meddig tartja hatalmon a Heger-kormányt Fico sötét időszaka?
Öt hónappal a kormányfőváltás után, másfél évvel a jobboldali választási sikert követően, joggal várnánk valami erős üzenetet a Heger-kormánytól, de felvidéki magyarként egyre nagyobb csalódással tölt el bennünket az, amit látunk. Még elkeserítőbb lehet mindez azon magyar választók számára, akik a jelenlegi kormánypártokra voksoltak tavaly februárban.
Matovič színpadias távozása látszólag lecsendesítette a kormány körüli viharokat, a pártok közötti viták viszont továbbra is tartanak, miközben azok maguk is belső problémákkal küzdenek. Eközben a hatóságok egyre több 2020 előtti vezető beosztású hivatalnok korrupciós ügyei körül kezdenek nyomozni, néhányan Ficóra vagy éppen Pellegrinire is tesznek terhelő állításokat, igaz, ezeket mindkét oldal a maga megközelítésében értelmezi.
Míg az egyszerű emberek hívei a földbe tipornák a baloldali kormány kiszolgálóit és vezetőit, a szlovák szociáldemokrata szavazók bíznak pártjaik első embereiben.
Sejtjük, az igazság valahol a két szélsőség között van, de abban egyre kevésbé hiszünk, hogy a valóságra valaha is fény derül. Főleg úgy, hogy
a legnagyobb kormánypárt folyamatosan a Fico-korszak hibáiból akar táplálkozni.
A közösségi oldalaikon bejegyzések százai építenek erre az elemre, az elhivatott vagy éppen valamilyen módon motivált kommentelők persze bólogatnak, de azért egyre több a más hozzászólás is. Így járt például Grendel Gábor is, amikor Peter Kovařík országos rendőrfőkapitány esete után is egy csavarral Ficót akarta támadni. A hozzászólásokban szétszedték átgondolatlan fejtegetését, s
már nem először láttuk, hogy az egyszerű emberek okfejtései visszaütnek.
Nem kell messzire mennünk, elegendő a pártvezérig, akinek vakcinalottója ugyan egyáltalán nem segített az alacsony átoltottság megváltoztatásán, de múlt héten kiderült, a volt kormányfő szerint nem is ez a célja a szerencsejátéknak. Egyszerűen csak jutalmazni akarták a felelősségteljes polgárokat, akik sok pénz spórolnak az országnak.
Matovič ugyanakkor arról is beszélt, nem a pénzügyi tárca dolga a motiválás, a felelősséget ismét csak hárítva, ahogy már olyan sokszor. A kérdés csak az,
vajon ki hiszi el szavazói közül neki, hogy különvéleménye van egy olyan kormányban, amelynek legnagyobb pártját éppen ő vezeti.
Tudjuk, Szlovákiában minden lehetséges, a nők bálványa, a családközpontú Boris Kollár egyszerre játszik bal-, jobb- és szélsőjobb politikai húrokon, van egy olyan párt a kormányban, amely szinte nem is létezik a választások óta, mert alapítója álma nem teljesült.
Különös időket élünk, miközben tudjuk,
egy új választást követően szinte bizonyos, hogy a hosszú idő után leváltott szociáldemokrata párt modernebb verziója alakíthatna kormányt, s ahogy most utánuk nyomoznak, akkor majd a jelenlegi hatalom kiszolgálói után fognak kutakodni.
Reméljük, hogy a sok bosszúhadjárat közepette azért végre egy élhetőbb és fejlődőbb ország képe is kirajzolódik, mert a politikai vezetésbe vetett bizalom hiányát jól mutatják az oltottsági adatok.
