Ne legyünk bezárva!
Valami nagy baj van velünk. Nem mintha eddig megveregethettük volna a vállunkat elégedettségünkben. De most teljes „pompájában” kezd megmutatkozni az elmúlt másfél év lidércnyomása. Miközben még nincs is vége. Ennek már sosem lesz vége? Frusztrált, szomorú, bizonytalanságban őrlődő emberek sokasága vesz körül. Magam is az vagyok.
Mára kiderült, hogy nemcsak a politikai meggyőződés tud szétszakítani családokat. A védőoltás témája is. Két táborra szakadtunk. Most, amikor az egység segíthetne kitántorogni ebből a lehetetlen helyzetből, amiben vagyunk. Mégis össze lehet veszni, de kegyetlenül azon, hogy beadassuk-e vagy sem. Talán fel kellene hívnom nagynénéméket, hogyha romlana a járványhelyzet, inkább ne jöjjenek hozzánk családlátogatásra. Ők nincsenek beoltva, mi be vagyunk, de mi van, ha tudtunkon kívül megfertőzzük őket. Ilyen gondolatok járnak az ember fejében.
Én nem veszek részt ebben ez emberirtásban, konstatálta egy középkorú hölgy, amikor az orvosi rendelőben oltási igazolványt kértek tőle.
Mikor kiderült, hogy nincs neki, a nővérke kedvesen mondta, semmi gond, akkor tessék visszajönni negatív covid-teszttel. Én nem engedek magamba csipet rakatni, volt a válasz, majd elhangzott egy mini előadás arról, hogy aki beoltatja magát, az emberellenes bűncselekményt követ el és távozott. Pedig lehet, hogy éppen egy fontos kivizsgálás várt volna rá…
Egy ismerősöm másik iskolába íratta gyermekét. Zaklatni kezdték az osztálytársai, zsarolták, pénz követeltek tőle. Az iskola vezetése nem úgy lépett, ahogy az elvárható lett volna. Hát vitték a gyereket. Nem egyedi eset, és még mennyi ilyen lesz. A gyermekpszichológusok már tavaly figyelmeztettek, hogy a hosszú bezártságnak súlyos következményei lesznek. Agresszió, erőszak, félelemben tartás… A gyermekek úgy tudnak kegyetlenek lenni egymással, hogy fel sem fogják, mit tesznek. S ami a legszomorúbb, hogy sokszor még a szülők is adják alájuk a lovat.
Olvasom, hogy az egyetemisták körében is eluralkodott a félelem, vajon meddig tanulhatnak legalább hibrid formában, lakhatnak kollégiumban. Pedig szinte repültek vissza évfolyamtársaik és barátaik közé…
De már most attól rettegnek, hogy pirosba vagy bordóba vált a szemafor és minden bezár. Sokan pedig éppen azért oltatták be magukat, hogyha minden kötél szakad, ők ne legyenek büntetve, ne legyenek bezárva.
Ne legyek bezárva! Kulcsmondat ez. A legnyomósabb ok, amiért a legtöbben vállalták az oltást.
Tudjak munkába, emberek közé járni. Megvédjem idős szüleimet, beteg családtagjaimat, kollégáimat, barátaimat a fertőzéstől. Vigyázzak magamra és másokra! Hogy normálisan élhessünk. Ez volt a motiváció, miközben azt is tudják legtöbben, hogy az oltás nem csodafegyver, de megvédhet a legrosszabbtól.
Nem vagyunk egyformák. Még szép! Nem is gondolkodunk ugyanúgy. Legyünk toleránsak, fogadjuk el egymást és egymás nézeteit és a magunkét ne erőltessük másokra. Döntéseink következményeit pedig viseljük türelemmel, higgadtan. Elvégre szabadon választhatunk a lehetőségek közül.
