Nem éppen koalícióképes?
Azt senki sem ígéri, hogy a tanév döccenők, könnyek, küszködés nélkül telik majd. Olyan ez is, mint maga az élet.
Hányszor volt már ilyen a világtörténelemben!
Feltűnő trend az utóbbi hónapokban, hogy mind gyakoribb a realista írások megjelenése Ukrajnával kapcsolatban.
Amiben a PS és az SaS sajnos nagyon is hasonlít, az a magyar ügyekhez való viszony.
Korai lenne még megjósolni, vajon a franciáknak sikerül-e visszaszerezniük korábbi gyarmatuk felett az ellenőrzést.
Egy számbelileg zsugorodó elit rohamosan meggazdagodott, a világ tömegei pedig elszegényedtek.
Visszautasítják, hogy a központ mondja meg, ki, hol, mikor és hogyan gazdálkodhat az erdőterületeivel.
A Felvidéken túlsúlyban lévő antikonzervatív sajtóorgánumok a bejutásra sokkal esélyesebb magyar Szövetséget aprítják, vágják.
Moldovában az ország egyik fele a nyugati orientáció felé hajlik, a másik tábor Oroszországgal szeretne sokkal erősebb szövetségben lenni.
A helynek, a helyi közösségnek van még megtartó ereje.
Itt valami hatalmas zavar van a fejekben.
Két nagy sportvilágversenyt rendeztek párhuzamosan a napokban, szinte egy időben: Milánóban vívásban volt világbajnokság, a japán Fukuoka pedig a vizes világbajnokságnak adott helyszínt.
Nem könnyű ma parasztgazdának lenni.
Orbán kritikája érthető, lehet figyelmeztető jel is, mert az elvégzett munkát láthatóvá kell tenni, konkrét és erős üzeneteket kell küldeni a választóknak minden fontos témában.
Magyarország, Lengyelország és Csehország 1999-es csatlakozásával 17 év után nyílt meg újra a szövetség kapuja új tagok előtt, hogy a Varsói Szerződés előőrse, mundért váltva bemasírozhasson, 2004-ben aztán követve a derékhadtól.
A Most-Híd és a Magyar Fórum különcködése miatt a felvidéki magyarság megint nem tud együtt kampányolni.
Ki van ez rendesen találva!
A szlovák nemzet már eddig is „büszke” lehetett nagyétvágyú házelnökére.
A rendszerváltás óta 24 egészségügyi minisztere volt az országnak, de a legtöbb képtelen volt a stratégiai gondolkodásra.