Segélykiáltás és történelmi tapasztalat
Mint a vándormadarak, úgy gyülekeznek Szlovákországban, leánynevén a Felvidéken (anyja neve Magyar Királyság, apja neve Osztrák–Magyar Monarchia) a hívatlan vendégek az utóbbi időben.
Most már nemcsak elszórtan, de tömegével verődnek össze az Ipolytól a Bodrogig húzódó több száz kilométeres vonalon, megszállva egy-egy városkát vagy községet. Míg a mi énekesmadaraink, a fecskék a közelítő hideg elől a forró Afrika felé gyülekeznek hosszú vándorútjukra, a migránsok a meleg délről a hideg észak, majd nyugat irányába tartanak. És a Willkommenskultur zarándokút vonalán Szlovákia is útba esik.
A népvándorlásnak ebben az infernójában szinte segélykiáltásként hatott a minap egy kis község, Ipolyvisk polgármesterének a felhívása a közösségi médiában.
A falu első embere azokhoz a polgárokhoz fordult, akik hajlandóak lennének segíteni a település területén járőrözni és koordinálni a migránsok mozgását, mivel, mint írta, szeretnének a község lakosainak „rendezett és biztonságos életet biztosítani”. Ha már az állam nem képes teljesíteni kötelességét, a saját kezükbe kell venniük a rend fenntartását. (Ugye, ideiglenes belügyminiszter úr, ideiglenes kormányelnök úr, elnök asszony?)
Ahol ilyen halaszthatatlan bosszúhadjáratok kötik le a kormány és az ellenzék energiáit, ott a kutyát se érdekli, hogy Ali vagy Juszuf melyik falu melyik portája előtt ürítkezik, vagy hol borogatja fel a kukákat, eleséget keresve, akár az északról egyre lejjebb szoruló medvék. Addig is, míg megérkezik a pénz a számlájára vagy feltöltheti a puccos okostelefonját.
Alit meg Juszufot az sem érdekli, milyen nevű faluban grasszál, ő csak tovább akar haladni a Willkommenskultur zarándokút végcélja felé, abba az új Mekkába, amelyet feltálaltak neki valakik.
Ahol lehet, hogy hűvösebb van, mint otthon, de teljes ellátást kap, s még csak az a veszély sem fenyegeti, hogy bíróság elé állítják tiltott határátlépésért, okirathamisításért, tiltott fegyverhasználatért. Vagy ne adj´ isten, hazazavarják. Ali meg Juszuf számára Szlovákia csak egy fekete lyuk, a jövőjük szempontjából érdektelen. Egyszer talán, ha megtelik Európa nyugati fele, és felélnek mindent, ami felélhető, lángba borítottak mindent, ami éghető, még lehet érdekes ez a vidék is. De az még odébb van. Ami nem jelenti azt, hogy nem jön el az az idő.
Addig még ez a vidék is sokat változhat. Mondjuk az újmarxista, liberális hatalom maga alá gyűri a régi rendet, és megvalósítja, amit ígér.
Az egyneműek házasságát, a kétapukás vagy kétanyukás családmodellt, a vadkender büntetlen használatát, az egyház felszámolását, úgy, hogy (bár elődeik elzabrálták a vagyonát) tartsa el magát. Ugyanakkor az NGO-khoz számolatlanul fog ömleni a pénz a nagy társadalomátalakítási kísérlet jegyében. És eljön az az idő, amikor NGO-k fogják kinevezni az állam vezetőit, mert az úgy demokratikus. Ahoogy azt progresszívék és az őket ezerrel támogató sajtó elképzeli. Itt is, Lengyelországban is. Csehország már elesett.
Ali meg Juszuf tehát egyelőre elégedetten sétálgat Ipolyvisk utcáin, és várja, hogy eljöjjön az ő ideje, hiszen egy szétszórt, lezüllesztett társadalmat könnyű lesz uralni.
Londonban, Párizsban, Brüsszelben lassan ők kerülnek többségbe, de csak idő kérdése, hogy ez a vidék is elcsürhüljön. A liberálisok persze azt harsogják, hogy ez a régió nem érdekli a migránsokat, ők csak Nyugaton képzelik el az életüket. Egyébként is integrálhatók. Pedig ha nem hiányoztak volna a történelemóráról, tudhatnák, hogy az oszmán birodalomnak is Bécs volt a végcélja, nem csak a Balkán vagy Buda.
Az invázió számára nincsenek peremterületek, csak terjeszkedés. Akik ezt nem fogják fel, nem érthetik, miről beszél a magyar miniszterelnök, és mi az a makacsság, amivel a magyar állam fel akarja tartóztatni a muzulmán hordákat. Történelmi tapasztalat nélkül ezt valóban nehéz felfogni. Aztán a libsik csodálkoznak, hogy Tucker Carlson Orbán Viktorral készült interjúját már 125 milliónyian nézték meg az X-en. Mert ott sem mindenki hülye. Ez adjon reményt.
Megjelent a Magyar7 2023/36. számában.
