Mera zorbán!
Amióta Dél-Szlovákiát ellepték a migránsok, kérdések sokasága merült fel. Mi van a schengeni határokkal? Léteznek még egyáltalán, vagy átjáróház lett belőlük? Hogyan tódulhatnak be szabadon Nógrádba, Gömörbe, a Bodrogközbe határsértők százai, ezrei, papírok nélkül, csak úgy, fittyet hányva törvényre, nemzetközi jogra, menekültügyi szerződésekre, átsétálva országhatárokon keresztül? Miért lett érdekes számukra Szlovákia? Miért nem teljesíti a szlovák állam alapvető feladatát, a polgárok biztonságának, nyugalmának, vagyonának, a rendnek a védelmét? Van még Szlovákiában jogállam, vagy csak az elnök és a kézi vezérelt hivatalnokkormány vergődése?
Azt nagyobb melléfogás nélkül kijelenthetjük, hogy Brüsszelt (ahhoz képest, hogy futószalagon szállítja a kell, kellene, volna-féle semmitmondó, leginkább elterelő kijelentéseket) nem érdekli a migráció megfékezése. Sőt maga is ösztönzi.
A Kaili- és Tarabella-féle korrupciós ügyek kipattanása óta már senkinek sem lehetnek kétségei, hogy a pénzéhes uniós törvényhozók és parlamenti képviselők nagy része sokkal veretesebb korrupciós ügyekben lehet érintett.
A Katar-gate vélhetően csak a jéghegy csúcsa volt, hiszen sokkal fajsúlyosabb üzletek köttetnek ott, ahol a lobbisták többszöröse ügyködik, mint maga a brüsszeli apparátus. Hol van a Katar-gate nagyságrendben például a vakcinabizniszhez képest? Ki és hogyan játssza a menekültügynek elkeresztelt migrációs szimfóniát a milliárdos donorok partitúráiból? Mert ha a brüsszeliták komolyan vennék a schengeni szerződést, már rég léptek volna. Valami (valaki) nyilvánvalóan visszatartja őket.
Az állandóan erőltetett kötelező kvóta témája sem a szolidaritásról szól, hanem a déli államok kétségbeesett elégedetlenségéről, akiknek a fejére nőtt az áradat. Erre nyögte ki Brüsszel többször is a „megoldást”: ahelyett, hogy megfékeznénk a migrációt, terítsük szét az emberanyagot, hadd jusson mindenkinek a jóból.
Köztudott, hogy a szerb–magyar 175 kilométeres határ egyben schengeni határ is. Az unió széle. Magyarország a határzárral erőn felül védi Európát, miközben az Európai Unió vezetése a füle botját se mozdítja az ügyben. Tulajdonképpen minden a mi régiónkba gyűrűzik be: az ukrán menekültválság, az ukrán gabonadömping, a migránsáradat, és Brüsszel egyiket sem képes kezelni. Az utolsó erőtlen próbálkozás paradox módon az ősbűnt elkövető Angela von Wirschaffendas „megvilágosodása” idején történt, amikor mepróbálta megvenni a törököket, dugítsák el az unió helyett (Sie schaffen das!) legalább a balkáni útvonalat.
A kérdések kérdése: van-e értelme az uniós schengeni határoknak, ha maga az unió nem törődik a védelmével? Nem kéne felszámolni az egészet (mint ahogy próbálkoznak az alapszerződés felrúgásával, a vétójog eltörlésével, a nemzetállami jogkörök semmibevételével), és ha már minden játékszabályt megszeghetnek, hadd járjon ki-be bárki, ahogy kedve tartja? Ez egyébként éppen arról tanúskodik, hogy az Európai Unió nem állam, csak államok szerződéses társulása, így Brüsszel jobban tenné, ha nem ártaná bele magát mindenbe, amihez semmi köze. Viszont cselekedjen, ahol erre jogosultsága van.
A szlovák polgárok egy része most felháborodottan és alig titkolt elégtétellel horgad fel: na ugye, megint a magyarok! Beengedik hozzánk a migránsokat, nem védik jól a déli határt, csak dumálnak róla. Ha ezek az atyafiak egyszer is végigautóztak volna az M1–M0–M5 autópályák vonalán, láthatnák, hogy fél Európa itt közlekedik (és lépi át az országhatárokat, köztük a schengenit).
Ilyen áradatból csak akkor lehet teljesen kiszűrni a migránsokat, ha gyakorlatilag minden gépkocsit alaposan átkutatnak. El tudják képzelni, mivel járna ez? Akkor meg az lenne a baj, hogy a magyarok lehetetlenné tették a szabad mozgást. Tudják-e ezek az atyafiak, hogy az idén eddig mintegy százezer migránst térítettek vissza a magyar határról, és 750 embercsempészt fogtak el? A tavalyi adat meghaladja a negyedmilliót! Arról nem is szólva, hogy a többezer magyar rendőrnek az országon belül is lenne dolga. Meg aztán könnyű Liptószentmiklósról vagy Rózsahegyről üzengetni, a migránsok nem oda mennek, hanem délen grasszálnak. Talán ez az oka az állam tétlenségének?
A legfelháborítóbb kijelentéseket azonban ezúttal is a politikusoktól lehet hallani. Zuzana Čaputová elnök Magyarország „felelősségéről” dalol, mert szabadon engedett (valójában kiutasított) 1400 embercsempészt. Micsoda skandallum! Ó igen, tessék csak etetni-itatni 2500 bűnözőt (tavaszi adat) a magyar adófizetők pénzéből, amikor a határőrzés is egy az egyben a magyar költségvetést terheli! Nem emlékszem rá, hogy Čaputová egy centet is felajánlott volna elnöki keretéből a Magyarországon fogva tartott embercsempészek eltartásának a költségeihez.
Szenvedjenek csak a magyarok, gondolják Brüsszelben is, ahonnan 2015 óta semmilyen segítség nem érkezik. Az időnként Csehországból, Szlovákiából, Ausztriából küldött segítő rendőrkontingensek nagyságrendje is inkább szimbolikus volt.
Sólymos László, a Most–Híd 2023 nevű vándorcirkusz (amelyet a Szövetség ellenében brüsztöltek össze) vezetője ennél is vaskosabb vádat engedett meg magának. Szerinte „az Orbán-kormány így akar beavatkozni Szlovákia belügyeibe”. Az Orbán-gyűlölettől elvakult hidasokon persze az ilyen otromba kiszólások nem segítenek, ezzel legfeljebb a társadalmi légkört szennyezik. Mert ők a gyűlölet ellen vannak – leginkább a plakátokon.
Aztán van még egy aprócska mellékszál a történetben. Hamran István országos rendőrfőkapitány szerint még a Fico-kormány idején adtak ki egy rendeletet, amelynek alapján az országba érkező menekülteket nyilvántartásba kell venni, és erről igazolást kell nekik adni. Ha a főrendőr nem hazudik (miért tenné), már érthető, mi ez a nagy nekibuzdulás. A szlovák pecséttel mindjárt közelebb esik Berlin, Párizs és Stockholm! De hát kit érdekelnek az ilyen apróságok, amikor olyan jókat lehet Orbánozni és csapkodni a magyar kártyát, miközben szétverjük a régió legnagyszerűbb projektjét, a közös érdekeinket leghatékonyabban képviselő visegrádi csoportot!
