Darwin morálja – Harari bulvárja
Ó, Uram, hányszor próbáltam megírni a „valóságot”, dacolva cenzúrával, intésnek álcázott fenyegetésekkel, és az elkészült szövegben nyoma sem maradt az életszerűségnek. Te tudod, hányszor vallottam kudarcot, mert nem fogtad a kezem.
A fogalmak önmagukban tudósíthatnak ugyan érdekes vagy rút, szép, esetleg szörnyű dolgokról, de ha az író tolla nyomán a szövegben nem indulnak keringésnek „életáramok” (mint a vér az élő organizmusban), az írás papírízű marad. Pedig ettől függ minden. Többek közt az is, hogy milyen lesz a hatása. Lesz-e meggyőző ereje? Képes lesz-e a jó és igaz dolgok mellé állítani az olvasókat?
Rációra kiélezett világunkban, amely túlpörögve sorozatban hozza létre irracionális terveit, hozzád fellebbezek, Uram! Fogd a kezem, hogy mozgósító erejű sorokat írhassak! Kufárok próbálják eltörölni, végleg eltüntetni (!) élő neved. Az „Új Világrend” korifeusai szolgalelkeket vásárolnak fel tömegesen, a szellem, a filozófia, a társadalomtudomány, az irodalom és a művészet berkeiből toborozzák a lélek janicsárjait, hogy csettintésre (uszítható ebekként) támadjanak minden igaz gondolatot. A hűséget éppúgy, mint az igazságot, ha az nem harmonizál a „kiválasztottak” céljaival. Hiszen már tudjuk, a világ önjelölt urai kiválasztottaknak tekintik magukat!
Yuval Noah Harari (szellemtörténész?) Sapiens című könyvét lapozom újra. A vaskos köteten át húzódó alapgondolat mindjárt az első lapokon megmosolyogtat.
A burkoltan Istent tagadó eszme Charles Darwintól származik. Harari parazita módjára Darwin munkájából szívja-táplálja nagyszabásúnak szánt (földhözragadt) okoskodását. „Elmélyült” eszmefuttatása a Homo sapiens eredetéről és fennmaradásáról, más – korabeli – emberfajok kiirtása után tőzsdei hangulatot áraszt! Szinte érezni a szerződő felek (alku?) hangulatát s a teóriák beárazását.
Harari és kenyéradó gazdája, a Háttérhatalom között megegyezés született. Harari arról biztosít bennünket, hogy az ember megjelenéséhez a földön semmi köze sincs Istennek! „Úgy néz ki – mondja Harari –, hogy csupán 6 millió évvel ezelőtt egy (nota bene) nőstény majomnak két lánya volt. Egyikük lett a csimpánzok őse, a másik pedig a mi nagyanyánk.” De itt még nincs vége! Harari utópistaként is megdolgozik a pénzéért. Azt írja: „Minden elképesztő dolog dacára, amit az emberiség már képes megtenni, még mindig nem vagyunk biztosak a céljainkban. Hatalmasabbak vagyunk, mint korábban bármikor, de nemigen van ötletünk, hogy mit kezdjünk a hatalmunkkal.”. Aztán felvillan itt még valami pisla fény a megbokrosodott utópista Nyugat (és Harari) gondolkodásában: „A Frankenstein-mítosz azzal szembesíti a Homo sapienst, hogy sebesen közelednek az utolsó napok!”
Felelősségről vagy lelkiismeretről persze szó sem esik. Mielőtt erre gondolhatnánk, a Harari-féle futurista hajnal már hasad: „A technológiai fejlődés gyors üteme végül odáig vezet, hogy a Homo sapiens helyét egészen más lények veszik majd át.” Az pedig már nem is kérdés (mert egészen természetes), hogy a csipekkel-bigyókkal bélelt humanoidokra céloz!
Ez a felelőtlen szövegelés önnön ellenpontjaként a keresztényi hitben nevelkedett Charles Darwin értelmiségi gondolatait juttatja eszembe. Darwin már fölszentelt papként engedett a természetbúvárkodás vonzásának. A fajok eredetével kapcsolatos gondolatairól írja egyik levelében: „...Meggyőződésemmé lett, hogy a fajok nem változatlanok, ami szöges ellentétben áll korábbi nézeteimmel.” Majd hozzáteszi: „Olyan ez, mintha egy gyilkosságot vallanék be.” Íme, az élő lelkiismeret, az értelmiségi léttel járó fokozott felelősségtudat!
Vámos Magda, Darwin életrajzírója mondja Darwin e válságos napjairól: „Bármilyen tudós fajta is legyen, állandó feszültségben kénytelen élni az az ember, aki felismeréseivel és azok meghirdetésével arra készteti embertársait, hogy másként lássanak és gondolkozzanak, mint addig tették.” Harari könyvét végigolvasva egy pillanatig sem éreztem ezt az értelmiségi feszültséget.
Megjelent a Magyar7 2023/36.számában.
