Emberkedtek az egyszerű emberek és a smeresek
Legalábbis két prominens képviselőjüknek összeért nemcsak a bajusza, hanem a keze és a lába is rúgások, valamint ütések közepette. Magyarán szégyenletes módon összeverekedett a nyilvánosság előtt élő adásban Igor Matovič, az ország egykori miniszterelnöke Robert Kaliňák egykori belügyminiszterrel. A szlovák politikai élet valamikori legelső embere a szlovák bűnüldözés valamikori első emberével. Nem akármilyen felállás! Szlovák politikai ring az útszélén! Útszéli viselkedés útszéli politikusoktól nem a kocsma mögött, hanem a kamerák előtt!
Ez a választási kampány eddigi legizgalmasabb eseménye! Az azóta eltelt napokban nincs talán olyan választópolgár az országban, aki ne szerzett volna tudomást kettőjük látványos kakaskodásáról, amely az internet egyik „gyöngyszemévé” vált, a szlovák hírösszefoglalók legnézettebb eseménye lett.
Azok a kocsmában ülő szerencsések, akik ott láthatták először a bunyójukat élő adásban, valószínűleg párthovatartozásuktól függően az üsd ki, ne sajnáld, rúgd le a fejét, verd ki a fogát hangos szurkolással bíztatták őket, ugyanúgy, mint a küzdősportok televíziós közvetítéseinél.
Csakhogy ez most egy kizárólagos hazai esemény volt, szlovák verte a szlovákot!
El se tudjuk képzelni, mi lett volna, ha Kaliňáknak sikerül kiráncigálnia az autójából Matovičot, vajon folytatódott volna-e az ütésváltás a szabadban is, esetleg még hevesebben? Bár, az kicsit gyanús volt, hogy az őket körbefogó újságírók inkább kameráztak és fotóztak mindent, mintsem szétválasztották volna a verekedőket. De hiába, a szenzáció mindenekelőtt, a nézettséget és olvasottságot nem a politikai kultúra befolyásolja.
Most a kampányfinisben napokig csak Matovičról és Kaliňákról beszél minden szlovákiai választó! Bunyó hozta közismertség, kétes és talán elég kockázatos népszerűség.
Matovičtól egyáltalán nem szokatlan ez a fajta megnyilvánulás a választási kampányban, sőt még azon kívül sem. Kaliňáktól kissé szokatlan,
hiszen őt még az előzetes letartóztatásába kísérő rendőrök sem tudták kizökkenteni, akkor is belemosolygott a képükbe, de főleg a kamerákba, amikor a fogdába kísérő egyenruhások felszólították, hogy „szálljon ki miniszter úr!”.
Fura lehetett számukra, hogy a helyszínre előtte csak ellenőrzésre járó minisztert akkor gyanúsítottként kísérték be. Igaz, politikai harcostársaihoz hasonlóan nem sokáig maradt bent, ezért Matovič nem ujjonghatott hosszabb ideig. Most viszont Mató kizökkentette őt a lelki nyugalmából, fapofájáról eltűnt a mosoly, és nekiugrott az egykori kormányfőnek.
Politikai kabaré, ami azonban nem is annyira vicces, mert ez a kőkemény szlovák valóság!
Ha ilyen a politikai kultúra, mi várható el az egyszerű emberektől? Most ne Matovič pártjára gondoljunk, bár arra is lehet, hanem a politikát távolabbról szemlélőkre. Nekik miért nem szabad sérelmeikért ilyen módon elégtételt venni? A mentelmi jog mellett az ököljog is csak a politikusokat illeti meg?
No, de mi jöhet még, gondolja magában joggal az ártatlan választó? Ki és mikor fogja esetleg megtépni a köztársasági elnök asszony haját?
Hogy a Progresszív Szlovákia politikusa ilyet nem fog tenni, az az egy biztos, genderkötél-idegeik vannak. Ki fog felelni és hogyan az elmúlt majdnem négy év politikai botrányaiért, a felelőtlen, polgárokat sújtó politizálásért? Három miniszterelnök és számtalan miniszter elfogyasztva, de szabadon tovább garázdálkodhatnak, sőt újabb politikai babérokra hajtanak! A három kormányt is buktató Sulíknak ki fogja megcibálni a szakállát,
ki fogja számonkérni egy jó nagy maflás kíséretében, hogy az itt élő magyarokat a szlovák külügy nemzetbiztonsági kockázatnak tartotta?
Ki fogja visszaadni Kaliňáknak és Ficónak a Malina Hedvignek és a DAC-szurkolóknak kiosztott verést? És milyen eszközökkel lehetne büntetni az egységes magyar politizálás többszörös sírásóit?
Ez utóbbit azért sejtjük: szeptember 30-án mindnyájunknak el kell menni, hiszen már Kossuth Lajos is ezt üzente. És ha már ott vagyunk a szavazófülkében, válasszuk a parlamentbe jutásra legesélyesebb magyar pártot, és ne azokat, akikben már többször csalódnunk kellett! Mi így emberkedjünk, ne ököllel és szájkaratéval!
