2023. június 6., 10:54

Tojást a tojásgyárból?

Nagymamám száz százalékig önellátó volt tojásból és baromfihúsból, sőt, több családot is ellátott. Országunkról már ugyanez nem mondható el. Az urbanizáció miatt egyre kevesebben tartanak tojótyúkokat vagy húshasznú baromfit. A csirkehúst boltból vásároljuk, az oda kerülő áru fele külföldről származik. Daniel Molnárral, a Szlovákiai Baromfitenyésztők Uniójának igazgatójával beszélgettünk az ágazat helyzetéről.

tojás tojástartó tojástermelés
Fotó: Pixabay

Kezdjük egy visszatekintéssel. Életünk immáron koronavírus előtti, és koronavírus utáni szakaszra oszlik. Hogyan befolyásolta a baromfitenyésztést a világjárvány?

A koronavírus idején csökkent a baromfihús-fogyasztás, egyrészt azért, mert zárva voltak az éttermek, másrészt azért, mert csökkent a sertéshús ára így volt, hogy baromfihús helyett is disznóhúst vásároltak az emberek. Az elmúlt három esztendőben alaposan megemelkedtek a költségeink.

A nagyüzemi baromfitartás költségeinek legnagyobb szeletét a takarmánykeverékek teszik ki, ezek ára pedig 70 százalékkal emelkedett. De szintúgy emelkedtek a földgázra, a villanyáramra, a munkabérekre, a csomagolóanyagokra, a szállításra, a javításra és a karbantartásra fordított kiadások is.

Hogy látja, mindezek függvényében hogyan alakul a baromfihús és a tojás ára a közeljövőben?

Ezt nehéz megjósolni, mivel számos, bennünket befolyásoló tényezőre nincs ráhatásunk. Feltételezzük, hogy az infláció továbbra is magas, kétszámjegyű lesz. Ebből kifolyólag a termelési költségek is a jelenlegi szinten maradnak, illetve érezhető lesz a bekerülési költségek emelkedésének árfelhajtó hatása.  Erre nekünk is reagálnunk kell. A kiskereskedelmi árak alakulása attól is függ, hogy lesznek-e valamilyen központi intézkedések. Akár az Európai Unió részéről olyan döntések, amelyek szabályozzák a közös piacot.

Ami a hazai helyzetet illeti, láthatjuk, hogy például az a kompenzáció, amelyet a termelők az elektromos energia és a gáz árának soha nem látott emelkedése miatt kaptak, nem volt elégséges.

Hogy ezt egy világos példán szemléltessem: két éve 1 megawattóra 40-50 euró volt, jelenleg több mint 200 euró, van, ahol 220-230 is. A kompenzáció a 200 euró feletti részre vonatkozik, tehát az alapköltségek emelkedését nem veszi figyelembe. Voltak államok, ahol a kompenzáció erre is vonatkozott, így azok most alacsonyabb áron tudnak termelni. Például Lengyelországban a baromfihús ára az elmúlt fél évben csökkent. Ha azt akarjuk, hogy a hazai baromfiszektor is tudja tartani a lépést más, jobban dotált országok termelőivel, valamilyen beavatkozásra az állam részéről szükség lesz, hogy az ágazat meg tudja őrizni versenyképességét a globális piacon.

Milyen kormányzati intézkedések segítenék az ágazat helyzetének stabilizálását?

Egy komplex intézkedéscsomagra van szükség, amely a bemeneti költségek árát szabályozná, a takarmány és az abba kerülő egyes összetevők, illetve az energiaráfordítások árát. Az is segítene, ha az ágazatot besorolnák a helyreállítási terv kezdeményezettjei közé, hogy olyan energiatakarékossági beruházásokat tudjunk megvalósítani, amelyek csökkentik a költségeinket, és gazdaságosabbá teszik a termelést. És szükséges lenne egy olyan, állami szintű beavatkozás is, amely a környező országok szintjén tartaná az adókat és a járulékokat, hogy meg tudjuk őrizni versenyképességünket a hazai piacon.

Örülünk, hogy a parlamentben terítékre került a járulékcsökkentés lehetősége az élelmiszeripar esetében, de jó volna, ha ebbe az állattenyésztést, a mezőgazdaságot is belefoglalnák, mert ez csökkentené a termelési kiadásokat.

Az is jó lenne, ha nem fogadnának el olyan intézkedéseket, amelyek mesterségesen emelik a baromfitartás, -tenyésztés és -feldolgozás árát.

Mire gondol pontosan?

A közelmúltban emelték a túlórákért és a hétvégi munkáért járó bérpótlékot. Ebben az ágazatban értelemszerűen van hétvégi munka, hisz az állatokat akkor is el kell látni. Ez az intézkedés a munkavállalóknak jó, de a cégeknek ki kell termelni a rávalót, így ez megmutatkozik majd a végső árakban is.

Vagy például az állategészségügyi törvény tervezett módosítása, amely 2028-tól betiltaná a ketreces tojótyúktartást. Jelenleg az ilyen fajta tenyészetekből származik a hazai tojás legnagyobb része.

Ha ezt mindet át kellene alakítani, hatalmas költségekkel járna, és pár év alatt lehetetlen megvalósítani. Hozzátenném, hogy egy egész ágazat helyzetét meghatározó döntést nem lehet csak egy országban meghozni, hanem uniós szinten kell kezelni.

Igen, ez a téma akár egy önálló interjút is megérdemelne. A politikusok bemutatnak egy ketrecben levő tyúkot, tartanak egy sajtótájékoztatót, aztán nekik ezzel a továbbiakban nincs dolguk. A rendelkezéssel kapcsolatos kiadásokat a termelők viselik. Amikor Tomáš Šudík független képviselő beterjesztette a ketreces tartási forma betiltására irányuló javaslatát, mi is több cikkben foglalkoztunk vele portálunkon. De egyáltalán fenntartható lenne-e a hazai tojásellátás ketreces tenyészetek nélkül?

Nézze, a tojástermeléssel kapcsolatban azt az alapigazságot nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a tyúk akkor tojik, ha jól érzi magát. Ha nem érzi jól magát, akkor nem tojik, vagy elpusztul. Valamennyi tartási forma közül a ketreces tenyészetben a legnagyobb a tojáshozam, és a legkisebb a tojótyúkok elhullása. Ha összehasonlítjuk az adatokat, a ketreces tenyészetben a tojótyúkok elhullása három százalékos, mélyalmos tartásban 10 százalékos, míg szabadtartásban húsz százalékra tehető.

Tehát egyértelműen elutasítjuk azt, hogy a tojótyúkok csak szenvednek a ketrecekben. Másrészt a létesítmények átalakítása hatalmas forrást kíván.

Az Európai Unióban 150 millió tojótyúk él ketreces tartásban. A hazai, 2,3 milliós ketreces tartású állomány tehát csak csepp a tengerben. Azért szorgalmazzuk az uniós szintű szabályozást ebben, mivel ez az intézkedés nemcsak a versenyképességünket, hanem akár az ország önellátását is veszélyeztethetné. A tervezett törvénymódosítás egyébként nem az ilyen tojások forgalmazását tiltaná be, csak az előállítását. Tehát, ha külföldről behoznák a ketreces tenyészetekből származó tojást, a hazai nem ketreces, tehát drágább tojás eladhatatlan lenne.

tojás
Daniel Molnár, a Szlovákiai Baromfitenyésztők Uniójának igazgatója: baromfihúsból 56, tojásból pedig 81 százalékban vagyunk önellátóak
Fotó:  Magyar7/Archív felvétel

Egyébként milyen mértékben önellátó Szlovákia baromfihúsból, illetve tojásból?

2022-re nézve még csak becsléseink vannak, a teljes fogyasztást nem összesítették, de az eddigi adatok alapján baromfihúsból 56, tojásból pedig 81 százalékban vagyunk önellátóak.

Tojásból 100%-ig önellátóak 2009-2011 között voltunk utoljára. Ezt követően csökkent az önellátás, részben amiatt, hogy nőtt a fogyasztás, részben pedig amiatt, hogy a ketreces tenyészetek egy részét mélyalmossá alakították át. Azonos területen lévő mélyalmos tartásban a tojótyúkok száma harmadával kevesebb, így kevesebb a tojás is. Emiatt esett vissza az önellátás 19 százalékkal.

És baromfihúsból a hiányzó mennyiséget honnan biztosítjuk?

A legnagyobb mennyiséget Lengyelországból, Ukrajnából, Magyarországról és Csehországból hozzuk be. A tojás esetében pedig Csehország, Lengyelország, Németország és Hollandia a legnagyobb beszállítónk.

Mennyire jellemző az önök ágazatára az automatizáció, a mesterséges intelligencia, és más, korszerű eszközök használata? Mennyire vannak kitéve az emberi tényezőnek?

Ketreces tartás esetén az emberek már csak felügyelik a rendszer működését. Ketreces tartásban egy ember elegendő több csarnok felügyeletére, míg mélyalmos vagy szabadtartás esetén több ember kell egy csarnok működtetéséhez. Mélyalmos és szabadtartás esetén a tojások összegyűjtését kézzel kell végezni, ahogy az istállók takarítását is ember végzi.

Ami a feldolgozást illeti, itt a munkavállalók egy része már csak ellenőrző tevékenységet végez a gépsorok felett, de vannak munkafolyamatok, például a porciózás, amelyet jelenleg többségében még emberek végeznek.

De a gyártók itt is próbálnak áttérni az automatizációra, így valószínű, hogy az emberi erőforrás szerepe a jövőben csökkenni fog. Ennek az is az oka, hogy nagyon nehéz munkaerőt találni. A munkanélküliként nyilvántartott emberek jó része tartósan munkanélküli, aki már évek óta nem dolgozott, illetve nem is érdeklődik a munkalehetőség iránt. A mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban nagyon nehéz munkaerőt találni. Ez is a gépesítés felé viszi a termelést.

Megjelent a Magyar7 2023/22. számában.

Kapcsolódó cikkeink

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.