Hadakozás a tojással
Egyértelmű, hogy a tojás hamarabb volt, mint a tojáspucolás! A tyúk és tojás összevetésében viszont már bonyolultabb a kérdés. Mindenre kiterjedő takarékosságra kényszerült világunk legnagyobb problémája nem az energiaválság, hanem a tojáshéj eltávolítása a tojásról. Hogy egy pici fehérje se vesszen kárba a főtt tojás hámozásakor. Persze nem minden tojás egyforma, néha egy dobozban van ilyen is, olyan is. Szófogadó és kevésbé az.
Van úgy, hogy a héja szinte egyszerre, egészben lepattan a tojásról, olyan is előfordul, hogy nagyobb részletekben, de ezek mégis mindig simán eltávolíthatók. Legtöbbször viszont sajnos megszenvedünk vele! Pucolás előtt érdemes fogadásokat kötni a háziakkal, hogy milyen lesz a lefolyása időben és eredményben. Azt mondják, hogy miután kihűlt a főzés után, a markunkba fogva kicsit megdörzsöljük, ezzel megkönnyítjük a dolgunkat, de óvatosan, hogy csak enyhén repedezzék be a héja. A legtöbb esetben viszont úgy töredezik, hogy kis darabokban kell lekapargatni a héjdarabokat a tojásról, miközben minden egyes részecske magával ránt egy pici tojásfehérjét is. Ezeket már utólag lehetetlen szétválasztani! Dühítő, aztán csak ámulunk-bámulunk, hogy az XXL-es tojásból simán S-es lesz, szinte csak a sárgája! Nesze neked rakottkrumpli! Az utolsó hat tojás a felének se néz ki. Szégyellje magát a tyúk. Így hogyan lehet takarékoskodni az étellel?
A boltban egyszer megpróbáltam olyan tojást kérni, amelyről nagyobb erőlködés nélkül, simán leválik főzés után a héja.
Előtte nem érdemes vele próbálkozni, ha csak nem rántottát akarunk készíteni főtt tojás helyett. Kapható-e ilyen, kérdeztem? Furán néztek rám, nem hittek a fülüknek, hogy ilyen vásárlói kérdéssel idegesítem őket. Ő azt honnan tudja? Talán a kakas keménységén múlik a tojáshéjé, érdemes lenne inkább nála informálódni, hangzott a csattanós válasz. Vagy vonják felelősségre a tyúkokat, amiért ilyen burkolatú tojásokat tojnak!
Nekem úgy rémlik, hogy valamikor régen pecséttel jelölték meg a tojásokat, valamilyen piros vagy kék olvashatatlan jelzés rémlik, ami bizonyára a tojásminőséget vagy a keltés dátumát jelentette. Nem volt kis meló minden tojást megpecsételni! Miért ne lehetne most rápecsételni azt, hogy gyorsan, kevésbé gyorsan vagy nehezen pucolható termék? Persze ez árkülönbséget is jelentene!
Egyébként a rántotta vagy a tükörtojás sokkal laktatóbb, mint a főtt tojás! Főtt tojást általában feltétként szoktak feltálalni főzelékekhez a menzákon, legtöbbször spenóthoz vagy sóskához, ezeket a kisgyerekek általában utálják. Ne is kínozzuk a kicsiket otthon is ilyen kajával, esznek főtt tojást eleget az óvodában és az iskolában! Meg aztán nincs is húsvét! Akkor pedig a sonka eltakarja a pucoláskor „lefogyott” tojásokat.
A hévízi szállodákat, melyeket vénasszonyok nyarán rendszeresen látogatunk, nem a csillagok szerint osztályozzuk, hanem a reggeli főtt tojásaik szerint. Arra a szálláshelyre térünk vissza a következő évben, amelyben megpucolt főtt tojásokat szolgálnak fel a reggelinél, és nem kell még a nyaralás ideje alatt is ezzel bíbelődni. Volt olyan hely is, ahol rafináltak voltak: az egyik reggel ilyen volt, másnap meg a dühítő változat. Szakácsa válogatja, mi meg a szállodát eszerint.
A Tojásszövetség a Tojás Világnapja (minden év októberének második pénteke) alkalmából tiszta vizet öntött a pohárba, rehabilitálta az évtizedekkel ezelőtt állítólagos magas koleszterintartalma miatt tévesen megbélyegzett tojást, amely a koholt vád szerint felelős a szív- és érrendszeri megbetegedésekért. A szövetség azt állítja, hogy napi 3 tojással, főleg az egészségesebb főttel, mert nem kell zsíron vagy olajon sütni, az ajánlott vitamin- és ásványianyag-szükséglet több mint egyharmada fedezhető.
A tojás tehát maga az élet, valóságos ételcsoda!
Állítólag különösen reggelire nagyon egészséges a főtt tojás! No, de a reggeli rohanásban kinek van ideje a gyakran pucolhatatlan étel elkészítésére? Ezért mi már este szoktuk megfőzni a tojáskáinkat, meg is pucoljuk őket röpke másfél óra alatt, úgysincs soha semmi érdekes a televízióban, betesszük őket a hűtőbe, és reggel csak benyúlunk értük, mintha csak találnánk. Olyan is előfordult már, hogy csak megfőztük, de már nem volt kedvünk megpucolni, majd reggel. Hetekig ott dekkoltak... Aztán egyszer álmos szemmel kivettem mind a kettőt, nem a főttek voltak…De legalább könnyen megváltak a héjuktól…
